|
NYÍRŐ József
NÉMA KÜZDELEM
Már a századfordulón visszafordíthatatlan folyamat volt a Trianon
előtti erdélyi magyarság fogyatkozása. Az író egyetlen nyomasztóan
esős-sáros ősz és kietlen tél időkeretébe ágyazza a vegyes lakosságú
mezőségi falu magyarjainak tragikus történetét: egy kis közösség
bukásra ítélt küzdelmét a vég bekövetkezése előtti utolsó szakaszban.
Ahogyan fogyatkozik alóluk a föld, szűnik meg az iskolájuk, silányul
nyelvük és zsugorodik az öntudatuk, úgy gyarapszanak a románok - az
ortodox egyház vezetésével és a román bankok módszeres támogatásával -
javaikban és önbizalomban, egészen addig, míg a mezőségi magyarok a
saját hazájukban az "elnyomott kisebbség" kegyelemkenyerére szorulnak.
A kegyelemkenyérnek azonban súlyos ára van: áttérés a görög katolikus
hitre és a román nemzetiségre. A nincstelenek elemi földéhsége és a
nemzeti-felekezeti hovatartozás lelki parancsa kerül konfliktusba. A
magyar közösség mint emberi panoptikum mutatja be az anyagi érdekek
szolgai követését, a tétovázók várakozását, az erősek
áldozatvállalását: a "néma küzdelem" résztvevőinek sorozatos kudarcát.
A néhány parasztembertől a református tanítón át a föltámadt
lelkiismerete szavát követő földbirtokosig egy pusztulásra ítélt kis
közösség hiábavaló, ám föl nem adható harcának stációi jelennek meg az
epizódokban. Nyírő ezúttal - feledtetve korábbi műveinek panteista
természetmítoszát és erdélyies koloritját - a szociografikus
éleslátás, a balladás hangzás, a tragédia dramaturgiája, valamint a
társadalmi-politikai-történelmi számvetést végző esszé mesterének
bizonyul. A megmaradás "néma küzdelmének" erőfeszítéseit a lehangolóan
sivár hétköznapokban ábrázolja; napi keserűségek és elemi erejű
döbbenetek váltogatják egymást, mígnem minden remény elvész a közöny
és az ármány markában.
|
