|
ORBÁN Ottó
VÁLOGATOTT VERSEK
A 60-as évek elején, lázadó vehemenciával, "fekete angyalként"
robbant be líránkba Orbán Ottó, aki a Magyar költészet
kincsestára sorozatban most az eddigi tizenhét - a magyar
intellektuális líra mesteri szintjéhez vezető - kötetéből
válogatta össze új könyve anyagát. Az összeállítás szerkezete
némileg hasonló az Összegyűjtött versek megoldásához:
a költemények szigorúan vett időrendjét mellőzi, de lírájának
kronologikus folyamatát, az átívelő ciklusok sorát is (a
tartalomjegyzékben évszámmal is adatolva) tükrözi a könyv.
A modern verstípusok szinte valamennyi variációját briliánsan
alkalmazó költő alapélménye és később is meghatározó motivikája
az árvaság, a háborús üldözöttség gyermekkori traumája. Ennek
kifejezését idővel - a tragikus élettapasztalatot mint az
élményháttér alapját megtartva - a groteszk, a bohóckodó, az
ironikus játék, illetőleg a poétikai hagyomány, a kortársi
literáris és szellemi világ jelenségeire mind markánsabb
szarkazmussal reflektáló líra váltja fel. Talán ő folytatja
leginkább Vas István költői életművének tradícióját, amelyben a
logikum és a szenvedélyesség egyszerre munkál, a művészi,
formai kidolgozás mesteri módozatait mutatva. E költészet
csúcsait a Gyökér a földben című önéletrajzi prózavers-ciklus,
majd az aktuális költői illemtannal dacoló, a személyes fizikai
szenvedélyt is a forma distanciájával, fájdalmasan közvetítő,
félhosszú költemények (pl. Himnusz az őszülő földhöz; Ezredvégi
ének) sodró poézise képviseli. |
