ÖRKÉNY István

IDŐRENDBEN

A groteszk nem értelmezi a világot, hanem egy új világot teremt. Egy megálmodott, képzeletbeli világot, mely emlékeztet ugyan a realitásra - részelemei sokszor azonosak is vele -, mégis egy másik koordinátarendszerben létezik. Örkény válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye e szemlélet írói alakulását követi. A cselekmény menetére épülő, anekdotikus poénra koncentráló, magyar epikai tradicióval szakító Örkényt kíséri pályamagaslatáig: a filotófikus sűrítettségű paraboláig. Megszűnt az elbeszélések valóságot utánzó-leíró logikája is, s helyét egy új minőségű logikai rendszer pótolja, melynek segítségével az olvasó teremti meg a hétköznapi valóság modelljét. Az ember kiszolgáltatott és megalázó életét itt egy kivégzési szabályzat hivatalos zsargonjába tömöríti (Kivégzési szabályzat, In memoriam Dr. K. H. G., Tanuljunk idegen nyelveket). Örkény "egyperces novellái" csak a műfaj típusát jelölik, de a típuson belül különféle irányzatok is lehetségesek. Jól elválaszthatók egymástól a képtelen helyzeteket egymásra halmozó, a banálisból a képtelenbe átívelő novellák (Az ember melegségre vágyik, Egy magyar író meditációi, Professzorok a bíróság előtt), az újsághírek, szabályzatok eredeti funkciójukból új minőségbe átbillent novellafajtái (Apróhirdetés, Változatok, Mi mindent kell tudni) és a filozófiai történelmi példázatok (Bevégzetlen ragozás, Az élet értelme.)
Elbeszélései csak irodalmunkban társtalanok. Kelet-Európában: elsősorban Lengyelországban és Csehországban - Mrozek, Havel művei révén ismertek és népszerűek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez