ÖRKÉNY István
IDŐRENDBEN
A groteszk nem értelmezi a világot, hanem egy új világot teremt.
Egy megálmodott, képzeletbeli világot, mely emlékeztet ugyan a
realitásra - részelemei sokszor azonosak is vele -, mégis egy másik
koordinátarendszerben létezik. Örkény válogatott elbeszéléseinek
gyűjteménye e szemlélet írói alakulását követi. A cselekmény menetére
épülő, anekdotikus poénra koncentráló, magyar epikai tradicióval
szakító Örkényt kíséri pályamagaslatáig: a filotófikus sűrítettségű
paraboláig. Megszűnt az elbeszélések valóságot utánzó-leíró logikája
is, s helyét egy új minőségű logikai rendszer pótolja, melynek
segítségével az olvasó teremti meg a hétköznapi valóság modelljét. Az
ember kiszolgáltatott és megalázó életét itt egy kivégzési szabályzat
hivatalos zsargonjába tömöríti (Kivégzési szabályzat, In memoriam
Dr. K. H. G., Tanuljunk idegen nyelveket). Örkény "egyperces novellái"
csak a műfaj típusát jelölik, de a típuson belül különféle irányzatok
is lehetségesek. Jól elválaszthatók egymástól a képtelen helyzeteket
egymásra halmozó, a banálisból a képtelenbe átívelő novellák (Az ember
melegségre vágyik, Egy magyar író meditációi, Professzorok a bíróság
előtt), az újsághírek, szabályzatok eredeti funkciójukból új minőségbe
átbillent novellafajtái (Apróhirdetés, Változatok, Mi mindent kell
tudni) és a filozófiai történelmi példázatok (Bevégzetlen ragozás, Az
élet értelme.) |