|
ÖRKÉNY István
KISREGÉNYEK
Öt kisregényt tartalmaz a kötet. A gyűjteményt nyitó Glória még
hagyományos cselekményvezetésű hosszú elbeszélés, amelyben inkább a
történet nézőpontjának megválasztása jelenti az újdonságot: egy volt
apáca - aki alig harmincéves a rend magyarországi feloszlatásakor -
szemszögéből tárul fel ugyanis a Rákosi-korszak kusza, zavaros világa.
A Macskajáték és a Tóték már egyértelműen a magára talált iró
remeklései; az előbbi két idős özvegyasszony, két nővér - a valaha
legendás szépségű Szkalla-lányok - más-más társadalmi körülmények
közepette, más-más életelvek jegyében folytatott küzdelmét ábrázolja
az öregedés méltóságáért; az utóbbi a személyiségről való önkéntes
lemondás határait rajzolja meg egy groteszk históriában, ami látszólag
pontosan kijelölt hely- és időkoordináták között, a második
világháború alatt, a fegyverzajtól még távol eső Magyarországon
játszódik ugyan, tanulsága mégis egyetemes érvényű. Mindkét mű
eredetileg irodalmi forgatókönyvnek készült, s ez jól kivehető a
kisregény-forma merész "vágásokkal" dolgozó, kihagyásos
cselekményvezetésén, szűkszavúságukban is felidéző erejű szerzői
kommentárjain. A Rózsakiáltás Örkény életének utolsó éveiben
született, formáját tekintve egy verista televíziós forgatás irodalmi
leképezése, lényege szerint azonban filozófiai parabola arról,
mennyire nincs érvényes viselkedési mintánk rá, hogy miképpen nézzünk
szembe saját halálunkkal. Végül a könyv záródarabja (Egy négykezes
regény tanulságos története) a műfajnak megint újabb változatát, az
ironikus hangú önéletrajzi emlékezést képviseli, amelyben az író Déry
Tiborral közös hajdani vállalkozását - egy szigligeti "termelési
regény" megalkotását - idézi föl. |
