ÖRKÉNY István

TÓTÉK

A hatvanas évek közepén íródott kisregény már egyértelműen a magára talált író remeklése; egyik legtöbbet játszott, legnépszerűbb drámája.
Az 1944-ben játszódó Tótékban egy eldugott falu tűzoltóparancsnokának tragikomikus figurája révén tiltakozik az író az embert meggyalázó zsarnokság ellen; ugyanakkor a személyiségről való önkéntes lemondás határait rajzolja meg egy groteszk históriában, ami látszólag pontosan kijelölt hely- és időkordináták között, a második világháború alatt, a fegyverzajtól még távol eső Magyarországon játszódik ugyan, tanulsága mégis egyetemes érvényű. Ennek a műnek az idők jártával más és más aspektusa tűnik elő, még mondanivalója is mintegy átalakul. A Tóték harctéren megbolondult őrnagya, aki a kedvesen ostoba vidéki tűzoltó család mindennapjait dúlja fel, és aki személyében és kisugárzásában szinte szimbólumává válik a háború abszurditásának, a mai olvasó számára már valószínűleg nem egyedüli főalakja a darabnak, helyet ad a bumfordi tűzoltó papának, a naivul magakellető leánynak, s a kispolgáriság monumentalitását képviselő Tótnénak, s a mindennapi jóság, humanizmus komikus-szerencsétlen képviselőjének, a rossz híreket közlő harctéri leveleket rendszeresen elsikkasztó postásnak is. Az abszurd eszközei mára már elhalványodnak, hogy helyettük annál erősebben kidomborodjék a mű realizmusa.
A mű eredetileg irodalmi forgatókönyvnek készült - furcsa paradoxon, hogy éppen filmes megvalósítása váratott legtovább magára - s ez jól kivehető a kisregény forma merész "vágásokkal" dolgozó, kihagyásos cselekményvezetésén, szükszavúságában is felidéző erejű szerzői kommentárjain.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez