PÁLYI András

ÉLETEM - MÁSUTT - TÚL

Pályi András a modern magyar próza egyik "titkos jelensége", a maga csendes, "kismesteri" voltában, ritka jelentkezéseivel a "paklikban" sokáig lapuló "ász".
A korábban - jó egy évtizede - folyóiratokban megjelent epikák egyszerre nagyon spirituálisak és nagyon nyersek: erotika és transzcendencia, mélylélektan és karakteres jellemanalízis fonódik lapjaikon egybe.
Az Éltem talán a legjobban sikerült: egy idős asszony belső monológja ez, mely egy kiaszott test, de még eleven női lélek meditációja arról, miként múlt el "szerelmi élete", hogyan tátong szívében a test elmaradt nagy élményének hiánya. E mű párdarabjának hat a Másutt . Ebben Pályi Avilai Szent Terézt (1515-1582) idézi meg, a rendalapítót, a spanyol irodalom hatalmas alakját, azt a sajátos misztikát, melyet a "madre fudadora" átélt, küszködve eleven, szeretet- és életvágyó testével és a transzcendencia elementaritásának vonzásával. Az újdonságnak számító Túl egyfajta szintézis: egy öngyilkosságra készülő katolikus pap testamentuma, életgyónása, önelemzése a hosszabb novella. Teljes krízisben a papi hivatással, a végérvényes elkötelezettséggel, hősünk erotikus szenvedéllyel beleszeret egy nőbe. S ebből a konfliktusból - Pályi ábrázolása szerint - nincs kiút. De talán a szerelmi szenvedélynek ez a paroxizmusa mutat meg valamit, ami "túl van" a valón, és a szépség meg hitelesség transzcendens tartományaira mutat.
Nádas Péter írt utószót az író három - az 80-as évek elejéről való kisregényeit tartalmazó kötethez.
Pályi írásai olvasójuktól nagyfokú irodalmi fogékonyságot, nemegyszer kulturális referenciák ismeretét feltételezik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez