PARANCS János
Mintegy negyven év verstermését gyűjti egybe Parancs János.
Szépen rajzolódik fel így a költői pálya,
poétikájának szerves, folyamatos alakulása. Parancs Jánosnál ugyanis
hiába keresnénk nagy váltást, szakítást az egyszer már megtalált
hanggal, versbeszéddel. Azt azonban észre kell vennünk, hogy mindig
képes a megújulásra, a módosulásra, a paradigmák lassú, de biztos kezű
átrajzolására. Egyszerre konkrét, a részletekre is mindig ügyelő, a
pontos leírás igényét az egyik legfőbb kategóriának tekintő szerző
versmodellje ugyanakkor - szinte minden költeményben sajátos
feszültséget generálva - absztrakt, gondolati, meditatív és
reflexiós alakzat (Hűség; Portölcsér; A magnólia húsos szirmai;
Kedvező alkalom; Fiatal lány; Imbolygás, lassú forgás; A mikrokozmosz
stb.). Egyenletes esztétikai színvonalú, gondosan kimunkált, minden
részletében megszerkesztett versek sorjáznak a kötetben, de csak az
érzéketlen olvasó vélheti úgy, hogy hideg ez a líra. Éppen
ellenkezőleg, hatalmas, intenzív belső dinamika jellemzi, amelyből
minden tárgyiasítás, objektivitás ellenére sem hiányzik a folytonos
és nyomatékos személyes jelenlét, az egyéniség teljes vállalása. Az
egyedit, egyszerit, véletlenszerűt is mindig az általános magasába
tudja emelni a költő. (Ennek egyik legszebb példája a legújabb versek
közül a dohányzásról való kényszerű leszokást szinte naplószerűen
rögzítő hatalmas poéma: A vállalt kényszerűség.) Jelentős, gazdag
kötet - minden verskedvelő olvasónak örömére.
|