PASSUTH László
SÁRKÁNYFOG
A késő reneszánsz kori Erdély jellegzetes, bonyolult egyéniségű
uralkodóját, Báthory Zsigmondot és korát eleveníti meg a történelmi
regény. A tényleges kormányzás jogát 1588-ban, 16 éves korában nyerte
el a tehetséges, becsvágyó és neurotikus ifjú, akinek nagyszabású
terveiben, hatalmi törekvéseiben jelentős szerepet játszott
gyóntatója, Carillo Alfonz. Ez a világot járt spanyol jezsuita rávette
őt, hogy szakítson törökbarát politikájával és csatlakozzék a nyugati
államokhoz. A tordai országgyűlés - nyugati orientációtól félve -
megvonta bizalmát Báthorytól, a rendek újabb fejedelem választásra
készültek. Zsigmond erre szövetséget kötött a Habsburgokkal. A
havasalföldi, moldvai és erdélyi seregek élén Gyúrgyevónál szétverte a
török nagyvezér csapatait. Ebben a csatában lépett a történelem
színpadára Bocskai István, a hajdúk kapitánya. Néhány évvel később
Báthory lemondott Erdélyről II. Rudolf császár javára. Azután újból
megpróbálkozott az országlással, de a török és havasalföldi seregek
végleges távozásra kényszerítették. Magára hagyatva halt meg Prágában,
alig negyvenéves korában. A szerző nagy felkészültséggel ábrázolja az
erdélyi eseményekkel összefüggésben II. Fülöp barokk Spanyolországát,
a francia udvar intrikáit, Rudolf tehetetlenségét.
|