PASSUTH László

SÁRKÁNYFOG

A késő reneszánsz kori Erdély jellegzetes, bonyolult egyéniségű uralkodóját, Báthory Zsigmondot és korát eleveníti meg a történelmi regény. A tényleges kormányzás jogát 1588-ban, 16 éves korában nyerte el a tehetséges, becsvágyó és neurotikus ifjú, akinek nagyszabású terveiben, hatalmi törekvéseiben jelentős szerepet játszott gyóntatója, Carillo Alfonz. Ez a világot járt spanyol jezsuita rávette őt, hogy szakítson törökbarát politikájával és csatlakozzék a nyugati államokhoz. A tordai országgyűlés - nyugati orientációtól félve - megvonta bizalmát Báthorytól, a rendek újabb fejedelem választásra készültek. Zsigmond erre szövetséget kötött a Habsburgokkal. A havasalföldi, moldvai és erdélyi seregek élén Gyúrgyevónál szétverte a török nagyvezér csapatait. Ebben a csatában lépett a történelem színpadára Bocskai István, a hajdúk kapitánya. Néhány évvel később Báthory lemondott Erdélyről II. Rudolf császár javára. Azután újból megpróbálkozott az országlással, de a török és havasalföldi seregek végleges távozásra kényszerítették. Magára hagyatva halt meg Prágában, alig negyvenéves korában. A szerző nagy felkészültséggel ábrázolja az erdélyi eseményekkel összefüggésben II. Fülöp barokk Spanyolországát, a francia udvar intrikáit, Rudolf tehetetlenségét.

Rengeteg figurát megmozgató, sok szálon futtatott naplótöredékekkel, levelekkel megtűzdelt, többnyire a felületen maradó regény esetlegességét maga Passuth mondja el kötetéhez fűzött utószavában: "...egységesebb lehetett volna a szerkezete, ha kevesebb szálat szövök egybe, ha nem idézek forrásokat, nem simítanám ki az egykori leveleket."

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez