|
PAYER Imre
FÖL, FÖL, TI RABJAII A FÖKDALATTINAK!
Payer Imre verseskötetében nem ritkák az egészen klasszikus
veretű-metrumú, antik sorválfajokkal élő költemények, ám a
figyelmetlenebb olvasó bizonyára észre sem veszi őket. Nem is
igen veheti, hisz a versek szó- és mondatanyaga, témaválasztása
olyannyira ellentétben áll velük, hogy a finoman antikizáló
versforma-holdudvar a tudatküszöb alá szorul (persze azért
sajátos ingert adva a vájt fülű olvasónak). A versek
nagyobbrészt a mai Budapest utcáiról, tereiről, presszóiról,
kocsmáiról, metróiról, zsúfolt buszairól, embertömegéről, az e
tömegben adódó véletlenszerű találkozásokról szólnak. Epikus
jellegű, életképszerű szcenikájú szinte minden költemény:
kicsiny, mindennapi sztorik, jellegzetes figurák,
hajléktalanok, tolakodók, egymásnak vissza sem köszönő hajdani
szeretők, a szürke embermasszából üdén kiragyogó kisfiúk,
roggyant gangok, vizeletszagú falak, átjáróházak, kopott
cukrászdák jelennek meg a versek szövetében. Javarészt kicsiny
"novellák" ezek a versek, együttesük pedig akár jellegzetes
Budapest-regénynek is tűnhet. De mély, igazi líra árad belőlük.
Elsősorban azért, mert a szerző ért hozzá, hogy sajátos
versmodalitást adjon nekik. Nemcsak leírásokkal, elbeszéléssel,
alakrajzzal él, hanem mindenkor jelöli azt a viszonyt is,
amelyben a beszélő a megjelenített "valósággal" áll. Ez pedig
igen gazdag, igen sokféleképp rétegzett. Payer mesterien kezeli
az iróniát, a nosztalgikus evokációt, a meditatív hangnemet is;
érzelmek, hangulatok, "hozzáállások" egész sorozatát, hatalmas
skáláját involválja műveiben (Hajnalban; A
metróállomáson; Buszon ültem Budapesten;
Habarcskeverőgép; Világvégi gang; Felperzselt
bolhapiac valahol stb.). - Jelentős kötet.
|
