PÉTERFY Gergely

A TŰZOLTÓPARANCSNOK SZOMORÚSÁGA

A hatvanas években születettek nemzedékéhez tartozó Péterfy Gergely már első regénye alapján is a mesterségbeli tudás szinte teljes vértezetében megjelenő írónak volt mondható.
Új, sodró lendületű regénye A tűzoltóparancsnok szomorúsága a nyolcvanas évek értelmiségi létformáját élő fiataljainak mindennapjait mutatja be. A regény főszereplője Vihaross, az irodalmi szerkesztő, aki többnyire kedvenc kocsmájában, a Babilonban múlatja az időt. A történet elején, kissé másnaposan egy rejtélyes-névtelen szerzőtől származó - kéziratot olvas, amely az ő életének és baráti társasága hétköznapjainak a krónikája, ám ki tudja, miért - a szerző ugyanis a legintimebb titkokat is pontosan tudja - a történet néha teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Eközben az irodalmi kocsmába ki-bejárnak a barátok, Lovag, Artúr és Jagelló, az albán származású fegyverkereskedő. Többnyire mindenki össze- vissza beszél, egymás szövegeit újra elismétli, vagy a magáét hajtogatja mániákusan, miközben úgy látszik, a történet, amelynek alig van cselekménye, szintén összezavarodik. Ennek az az oka, hogy a szereplőket megcsalja emlékezetük, többnyire mindenki mindenre rosszul emlékszik, ám ekkor betoppan az Antikvárius, aki úgy tűnik föl, végre egyenesbe hozza a helyzetet. Természetesen ennek a posztmodern szövegelésnek nagyon is van veleje, hiszen valójában titokzatos krónikáját adja egy szerelemmel átitatott izgalmas nyomozásnak, miközben közvetíti a mai harmincéves humán értelmiségiek életérzését, az állandóan szerelmes, majd megcsalatott hangulatokat, az éjszakába nyúló szövegelések által gerjesztett jóízű, ám hamar tovatűnő perceket.
- Jó regény, vélhetően elsősorban az érintettek, a harmincéves humán értelmiségiek fogják keresni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez