PETŐFI Sándor

JÁNOS VITÉZ

A meseeposz népszerűségét a belőle készült számos feldolgozás is (filmek, dalmű) bizonyítja.
A mű újszerűsége kitűnik már a két főszereplő megválasztásában is, népi alakok, akikben kifejeződik a nép kiszolgáltatottsága, nincstelensége, de egyúttal mély, igazi embersége, erkölcsi ereje. A talált gyermek (Jancsi), akivel fogadott apja rosszul bánik, s az árva lány (Iluska), akit mostohája kínoz, a népmesék és népballadák világára emlékeztetnek, de éreztetik a költő korszerű mondanivalóját is, aki az üldözötteket és elnyomottakat - a népmese jelképes igazságszolgáltatásával - végül is Tündérország trónjára emeli. A történet a realitásból indul ki, első része (I-IV.) a reális alföldi környezetben játszódik, a pásztorkodás, az elbujdosás, a zsiványtanya beleillik ennek valóságrendjébe. A katonákkal való találkozáskor új világba lépünk, de nem a népmesék, hanem az obsitos anekdoták szférájába, ezt jelzi a földrajzi játék és a sok nagyotmondó füllentés. Mindez könnyíti az átmenetet a tündérmese korlátlan fantáziahonába. Gyarapodnak a mesemotívumok, majd - miután Jancsi hazatér falujába és értesül Iluska haláláról - a mű végül is teljesen a tündérmesék világába ragadja az olvasót. Ebben a keretben bontakotik ki Jancsinak a népi sorsa és egyénisége.
Az élőbeszéd közvetlenségét és a népi versmondás atmoszféráját idézi a verselésmód: a magyaros tizenkettes verssorok zenéje.

A MEK gyűjteménye az észt nyelvű fordítást is tartalmazza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez