Francesco PETRARCA

FRANCESCO PETRARCA DALOSKÖNYVE

Petrarca a legnagyobb humanista olasz lírai költő s kora jelentős tudósa. Legtöbb műve latin nyelvű, nevének fennmaradását mégis inkább a maga mulattatására írt olasz nyelvű verseinek köszönhette. Magyarra először Radó Antal fordította le ezeket az ezernyolcszázas évek végén, de hatása a magyar irodalomra korábban is rendkívül erős volt. Vitéz János egy időben a baráti köréhez tartozott; Nagy Lajos magyar királynak levelet írt a kormányzás módjáról; Janus Pannonius példaképének tartotta; 1493-ban a Festetich-kódexben mai magyar fordítás található tőle. Balassi, Csokonai majd különösen Kisfaludy Sándor (a Himfi szerelmei-ben) közvetlen ösztönzéseket kapott tőle. Adynál is versekben, sőt versciklusokban követhető nyomon a nagy olasz költő ismerete és szeretete (Ceruzasorok Petrarca könyvén). A 366 versből, hozzávetőleg 7500 sorból álló Dalok Könyvének egyharmadát az olasz filológia vitathatatlanul remekműnek tartja. Belőlük 46-ot Sárközi György míves fordításában 1957-ben kapott kézhez a magyar közönség a kétnyelvű Janus-sorozatban.

Leghíresebb darabjai: a III., amely Laura megpillantását örökíti meg; a XII., melyben szerelmét az öregségre figyelmezteti; a XXXIII., amely szerelmének betegsége fölött búslakodik; a XXXV. (talán a legszebb), amely a szerelem elől a természetbe menekülést ábrázolja; a XLIV. szerelme elképzelt kegyetlenségéről; a XLIX. a bevallást követelő és mégis elrejtett szerelem ellentétének kínjairól, a LXI., amely régi szerelmi áldások motívumaiból rakja össze mondandóját; és a CXXIX., amelyben kedvese képét a természet tárgyaiban véli fellelni a költő. Nem szerelmes vers, de később történelemformáló ereje támadt a CXXVIII.-nak (Italia Mia), melyet 1345-ben írt, amikor a Gonzaga és az Este család Parma birtokáért harcolt. Az alapos - bár fordításaiban nem egyenletes színvonalú - dalgyűjteményben minden verskedvelő olvasó örömét lelheti.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez