|
PILINSZKY János
NAPLÓK, TÖREDÉKEK
Pilinszky János belső lényegét a tökéletes befelé figyelés, a
hétköznapi világtól független, inkább a létezés kínján-örömén töprengő
magatartást jellemezte. 1953-as datálású bejegyzéssel kezdődik a
napló, s tárul fel az a kivételes és egyedülálló "lelki táj" mely
Pilinszky szenvedő alkatát jellemezte. Egyúttal furcsa "látlelete" is
a kötet a 60-as évek végére remetéből világutazóvá vált, aszkéta
magányából kilépő férfiú életútjának. A maga teremtette, zárt rend
öntörvényei szerint élő ember, mégsem vált soha nyitott személyiséggé
a szó hagyományos értelmében, mindvégig a világ durva támadásaival
szemben felvértezetlen gyermeki lélek maradt, aki a líra és a
filozófia árnyalt ötvözetében tudta elmondani mindazt, ami számára, s
mindannyiunk számára lényeges lehet az életben (Levél a boldogságról:
XXVII). Ezenközben megelevenedik az őt körülvevő világ, a kor
irodalmi, művészeti életének nem egy ismert alakja, a család, a
barátság és a szerelem, s az alkotás keserves kínokkal teli ideje.
Pilinszky a szó hagyományos értelmében nem vezetett naplót. A
magáncélra készült feljegyzések így nem válnak el a publikálásra szánt
írásoktól. A személyes hangvételű jegyzetek egy-egy munkafolyamat
során és ahhoz kapcsolódva jelennek meg, s többnyire egy vers vagy
végső fogalmazvány bevezetői. A műfajilag elkülöníthető írások
gondolati összeláncoltsága okán nemcsak az iró munkamódszeréről
tájékoztatnak, de szerves egésszé ötvöződnek. Személyisége szelid volt
és esendő, s egészen személyes módon volt képes rátalálni a keresztény
gondolkodás gyújtópontjaira (Fehér papírlap; Levél az
engedelmességről; Miért hiszek Jézusban?). Filozófiája már-már érzéki,
s elhiteti olvasójával, hogy ismeri a mechanikus végtelent, s képes
élő lelkiismerete lenni a világnak egy folyamatos és szakadatlan belső
önvizsgálódás útján. A kora esti kegyelmi pillanatok meglelt
csendjében felvetett kérdés "hogyan lehet bűnben élni, s mégis hívő
katolikusnak maradni? - örök kételyként pattan vissza bölcselő
soraiban. A humanista pontosan megérezte kora tragédiáját, s mindezt
öntörvényűen tudta megfogalmazni. A Cikk- és interjútöredékek,
valamint a Próza- és színdarabtöredékek szorosan kötődnek a költő még
életében megjelent munkáihoz, kiegészítve és teljessé téve ezáltal a
róla alkotott képet. A Hafner Zoltán által szerkesztett kötet, gazdag
jegyzetanyaggal, mutatóval és utószóval kiegészülve fontos adalékul
szolgálhat a filológiai és interpretációs problémák tisztázásához, a
Pilinszky életmű súlypontjainak esetleges újraértékeléséhez.
|
