|
PILINSZKY János
A kötet versei mind 1971-ben születtek, akkoriban költészetünk
életének nagy eseménye és meglepetése volt, a versszám tekintetében
szinte kétszeresére növelte a költő szikár-aszketikus életművét. E
váratlan termékenység igazi jelentőségét természetesen nem ez a külső
körülmény határozza meg. Pilinszky János, anélkül, hogy addigi
életműve világától elszakadna, amelyet a Nagyvárosi ikonok című
gyűjteményes kötete reprezentált, ezekkel az új versekkel új korszakot
is nyitott költészetében. Szemlélete, arc poeticája, költői szótára
látszólag nem változott, e kötet olvasója mégis úgy érezheti, hogy a
versek formája és belső hangja más, mint eddig. A sorsszerű-személyes,
emberi élmények szólítására egész költői világát újrahangszereli. A
világról való szigorú, apokaliptikus látomás, a "komor mennyország"
helyébe az emberi lét eseményeibe való belenyugvás, elfogadás és
szeretet színeivel "átvérzett menny" került, a szabadvers-felépítésű
"vers-szálkák" - nagy költészet jelenlétéről tanúskodó -
egyszerűségével.
|
