|
Sylvia PLATH
NAPLÓK
Aki ismeri és szereti századunk egyik legnagyobb amerikai
költőnőjének verseit (melyek magyarul Tandori Dezső kitűnő
tolmácsolásában olvashatók) és önéletrajzi ihletésű regényét,
Az üvegbúrát, minden bizonnyal érdeklődve
fogadja naplóit, annál is inkább, hisz Plathnak magyarul alig-
alig van szakirodalma, és az életéről sem tudhatunk sokat, a
közismert, tragikus tényen kívül, hogy 1963-ban harmincévesen
öngyilkos lett, két piciny gyereket hagyva árván. Hagyatéka,
főleg naplói és levelei angolul sem olvashatók hiánytalanul,
nem egy füzete megsemmisült, a család pedig nem mindig vagy
csak bizonyos kihagyásokhoz ragaszkodva járult hozzá a
dokumentumok kiadásához. A jelen kiadás sem hiánytalan, az
utolsó bejegyzések 1961-ből származnak. A Ted Hughes-szal való
házassága felbomlásának és a Plath költészetének csúcsát
jelentő Ariel-versek születésének körülményeiről már nem
tájékozódhatunk. Az első bejegyzéseket a tizennyolc éves
kollégista lány írja naplójába, az utolsókat a kétgyermekes
fiatalasszony, akinek megjelenik első verseskötete, A
Kolosszus, amely jó visszhangra talál. Ami közte történik, az a
költészettel, az írással, a szerelmekkel, a házassággal és
elsősorban az önmagával való vívódás, egy nagy költői egyéniség
vajúdása és egy lány benső élete. Egy szép, sikeres, okos,
jelentős egyetemi pálya elé néző lányé, aki mégis
boldogtalanságairól és kételyeiről ad számot, ha magába és a
világba néz. Olvashatunk az egész fiatal korban kitörő, súlyos
depressziókról, a harcról a nyomasztó érzelmek ellen, a
tanulásért, a fejlődésért. Kiváló portrékat kapunk barátokról,
barátnőkről, és betekinthetünk a költői műhelybe is. -A Naplók
azoknak is érdekes olvasmány, akiket nemcsak Plath költészete,
hanem egy tragikus életsors mozgatói is érdekelnek.
|
