PLATÓN (i.e. 427-347)

PLATÓN VÁLOGATOTT MŰVEI

Mintegy fél évszázadot ölel át Platón irodalmi munkássága. Fennmaradt alkotásaiból - az életművet végigkísérve - nyújt arányos válogatást a kötet.

Az első ún. szókratészi korszakban a mester módszerének követése a jellemző: a beszélgetés, kérdés-felelet formájában vezetett vizsgálódás. A fiatalkori írások feltűnő jellegzetessége a környezetrajz, a megszólaltatás, a stiláris jellemzés frissesége, terjedelmessége. Kedélyes, csípkelődő beszélgetéseket olvashatunk alapvető erkölcsi kérdésekről, gyűlölködő, maró gúnnyal megírt véleményeket a szofistákról (Prótagórasz, Kriton). Az érvelési módszer és az elvhűség klasszikus példája a Szokratész védőbeszéde, az egyetlen nem párbeszéd formájú mű, melyet nem véletlenül tartanak Platón egyik legkiemelkedőbb művének. A vallástalansággal, hitetlenséggel vádolt filozófus védőbeszédében a haláltól sem félő, politikamentes elvhűség csodálatos példáját örökítette meg mély humánummal és egyszerűséggel Platón.

Saját önálló rendszerének kialakítása időszakában a beszélgetések mellett az összefüggő előadások is megjelennek. A filozófiai érvelések művészien kidolgozott mítoszokkal párosulnak, vitáikban a valódi nevükön szereplő, különböző felfogásokat képviselő személyek, filozófusok és költők csapnak össze. Központi témája az erény, erényesség kérdése, amely Platón szerint a jó tudásával egyenlő. A portrészerű jellemzés mellett erősödik a művek filozófiai mondanivalót hordozó jellege. A lakoma a szemlélet konkrétumoktól elforduló általánosítás igényét hordozza, a Szokratész végső óráit leíró Phaidon és a Phaidrosz a lélektan és a racionális megismerés kapcsolatait összefoglaló rendszer kialakításának szükségszerűségéről beszél. Ismeretelméleti és politikai elveit foglalja össze sok vitát kiváltott, tíz könyvből álló művében, az Államban, melyben az igazságosságon alapuló társadalmat kereste. Platón szerint a nevelésben rejlik az általa ideálisnak tartott, az igazságosság érvényesülését hozó tökéletes társadalom felépítésének a lehetősége.

Késői dialógusaiban a művészi momentum egyre gyengül, alkotásait mindinkább a gondolati telitettség határozza meg. Annak ellenére, hogy kitűnő stiliszta, ragyogó művész, mégis károsnak tartja a költészetet, az "utánzást", mert szerinte a megismeréshez csak a filozófia vezethet el minket (Tinaiosz; Kritiász).

Hosszú életének szakadatlan irodalmi-filozófiai munkássága Platónt a görög kultúra legnagyobb klasszikusai közé emelte. Filozófusként is, íróként is beláthatatlan a hatása az európai művelődésre, egészen napjainkig.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez