PLATÓN (i.e. 427-347)

SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE + KRITON

A szokratészi-platóni erkölcs középpontjában az "igazságosság" fogalma áll. Ennek eleven drámai megjelenítését adja a halálraítélt Szokratész szavait, védőbeszédét, sorsvállalását felidéző két Platón-mű.

Szokratészt az athéni bíróság a fiatalság megrontásával és istentagadással vádolja. A "védőbeszéd" nagyszerű lendülettel, emelkedett okossággal szedi ízekre a vádpontokat. Kimutatja a bennük rejlő képtelenséget, hamisságot - s ezt azért teszi, hogy napfényre hozza a "per" lényegét: a kicsinyes gyűlölködést. Önismeretre, életük igaz képével való szembenézésre kényszerítette éveken át a bölcs athéni gazdagokat - megelégelték e gyötrő igazságmutatást. A beszéd a vitára idézetteket teszi erkölcsileg semmissé. A védelem - támadássá élesedik. Mikor bűnösnek mondják, sőt halálos ítéletét szavazzák meg - a drámai monológ még magasabbra emelkedik, Szokratész kifejti: az igazságossággal szemben a halál: semmi. A felismert igazhoz képest az önmentés szándéka nevetséges. Nem kér kegyelmet: inkább díszlakomát élete végén.

A Kriton-ban a börtön a színhely. Egy tanítvány szökésre biztatja. A közismert szempontokat elősoroló barát egyre kevesebbet szól: Szokratész meggyőzően fejti ki: a törvényt, mégha rosszul képviselik is, megsérteni nem lehet, a "jogtalankodásra sem szabad jogtalankodással felelni".

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez