POPPER Péter

HOGYAN ÖLJÜK MEG MAGUNKAT? + SZÍNES POKOL

A kötet a korábban már külön munkákban megjelent írásokat tartalmazza. A hétköznapi élet világát a pszichológus szemszögéből láttató Pszichosztorik most, részben megváltozott tartalommal került a kötetbe. Elmaradt A hétköznapok pszichológiája és a Válogatott publicisztikai írások című két fejezet, bekerültek azonban az utóbbi években készült írások: Álominterjú Mérei Ferenccel; Politikai-lélektani kiskáté stb. Ezeket a pszichosztorikat amolyan "illusztrációnak" szánta a szerző, a szakemberek számára is érthetetlen jelenségek magyarázatául. Ebben, az első részben olvasható az öngyilkosságról való lebeszélés szándékával készült címadó írás (Hogyan öljük meg magunkat?).

A kötet második felében közölt négy színpadi játékról (Színes pokol) így vall a szerző: "Vannak a léleknek olyan dolgai, amiket jobban, mélyebben és érthetőbben el tudok mondani színdarabban, novellában, esszében, mint a pszichológia tudományának absztrakt nyelvén". A Kék balett műfaji megjelölése szerint: táncjáték két részben. Az örök témáról, a férfi és nő kapcsolatáról szól, egyfajta játékos civódásba rejtve a birtoklás és birtokoltság gyönyörüségét. Az Útvesztő egy szerzetesrend vendégszobájában történt gyilkosság kapcsán - amolyan álkrimibe rejtve - arra a lélektani drámára keres választ, hogyan foganhat meg a jóság talaján a gyilkos indulat (ezt a témát a Pszichosztorik között is megtaláljuk, ott egy interjú formájában: A szélhámos címmel). Az Isten komédiásai önvallomás értékű lélektani történet; a színészet pszichológiájáról szól és arról a keserves útról, mely a "művész-polgár" szerelmi kapcsolatok kínokkal teli küzdelmét jellemzi.

A "színes pokolnak" mondott színházi világ elemzéséhez háttér-tanulmányaként íródott a szikrázó szellemességű, gondolatgazdag, kötetzáró esszé, a Színes pokol. Tárgyát a személyiségtélektan területéről veszi, vizsgálódásai színhelyéül a színházat választja, mint sajátos személyiség-lélektani műhelyt. Popper módját ejti annak is, hogy helyenként megszakítva a fő gondolatmenetet, kifejtse elgondolkodtató véleményét az európai színjátszásról, a kritika felelősségéről, s nem utolsósorban szakterülete, a pszichológia vizsgálati módszereinek eredményességéről. Írása a francia esszé legjobb hagyományait tükrözi. - A kötet a pszichológiai kérdések árnyalt szépirodalmi leképezésére fogékony olvasókban válik élményszerű befogadássá.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez