Karl R. POPPER

A TUDOMÁNYOS KUTATÁS LOGIKÁJA

Karl Popper századunk legjelentősebb filozófusainak egyike, aki igen világos stílusa, érthetőségre törekvése miatt szakmai körökön túl is ismert és olvasott szerző. Első könyve A tudományos kutatás logikája, a Bécsi Kör kiadványai közt jelent meg (1934-ben), így sokáig - tévesen -, a logikai pozitivizmus képviselőjeként tartották számon, holott a logikai pozitivizmus egyik legfőbb és legeredményesebb bírálója volt, aki mind az ún. protokolltételek, mind a verifikációs stratégiák kapcsán szemben állt Carnapék nézeteivel, sőt, a tudományelméletben azt a maga sokkal rugalmasabb, ún. falzifikációs elméletével helyettesítette.

Mára Popper munkája a filozófia klasszikus alapműve lett. A tudományelmélet megalapozója szembeszállt az induktivista hagyományokkal. A korábbi felfogás szerint a tudomány - szemben a metafizikával - tapasztalati alapon nyugszik, s innen jut el induktív következtetésekkel az általánosításig. Popper ezzel a felfogással szemben azt állítja, hogy a tudományos elméletek nem tapasztalati úton jönnek létre, hanem hipotézisekből születnek. Előzetes hipotézis nélkül azt sem tudnánk, hogy mit akarunk és mit kell megfigyelni, valamint azt sem, hogy milyen kísérleteket kell elvégezni az elmélet ellenőrzése céljából. Egy elmélet tudományos voltának a kritériuma pedig a megcáfolhatóság. Épp ezért nevezi Popper saját eljárását hipotetikus-deduktív módszernek. A tudományos kutatás logikája - egyetemi hallgatók és oktatók számára nélkülözhetetlen, az új filozófiai diszciplína alapműve a művelt nagyközönségnek is izgalmas, élvezhető olvasmány. A munkát Petri György ültette át magyar nyelvre.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez