RAB Zsuzsa

ŐRTORNYAINK

Kétségtelen immár, hogy nagy jelentőségű, értett líra Rab Zsuzsa költészete. A "Bakony aljáról" jött költő és műfordító több évtizedes munkássága a minőség jegyében telt. Számos kötetén generációk nőttek fel, a világlíra - kivált az orosz - tetemes részét az ő magyarításában ismerték meg a versszeretők. Rab Zsuzsa virtuóz alkotó, a mesterség minden csínját-bínját tudó mester; hatása és formátuma talán a nemrégiben elhunyt Nemes Nagy Ágnesével mérhető össze.
Az Őrtornyaink a szebbnél szebb válogatott versek foglalata. Bő százhúsz költemény - széles skálán formában és tartalomban egyaránt. Miként a költőnő írja: egyre jobban szorítja a kimondhatatlan, az a kimondhatatlan, amit oly szépen fogalmaz meg: emlékek, érzések, meditációk: gyönyörű költői nyelven. Pályakezdésétől lényegében errefelé "halad" egész munkássága. Sikeresnek tetsző élete - ahogy a versekből egyértelműen kiderül - messze nem mondható könnyűnek. A művekből összeálló alak és kép valami sajátságos életgyőzelem bizonyítéka. Mint egyik legszebb versében írja: "Siralmas önvédelemben / életemet élesre fentem. / Fordítsam akárki ellen: / vérez csak engem, csak engem". Mindezek tudatában "lámpásul" kíván világítani - ezt is teszi. Gazdag élményvilága, intenzív érzései nem csupán önnön világának megfogalmazására késztetik, hanem a szűkebb-tágabb közösség kínjait, örömeit is megrajzolja, ettől teljes igazán költészete, ettől "őrző" ő is "a strázsán". A címadó versben írja: "Világoló kis faggyúmécsek, / őrtornyaink, dacos-merészek, / rátok tekint a riadt lélek: / Őrizzétek meg ezt a népet!" Riadt lelkeknek krónikása és erőt adója igényes költészetével Rab Zsuzsa. Közben népnyi lelki közösségek érzéseit, értékeit mutatja fel, ahogy tette egész eddigi életművében: versben, műfordításban, esszében, publicisztikájában.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez