RÁBA György

RÁISMERÉSEK

A költőként, műfordítóként, irodalomtörténészként egyaránt jelentős, már a Nyugatban is publikáló, de az Újhold nemzedékhez tartozó Rába György legújabb kötete - mintegy hetven vers - tömör összefoglalója eddigi művészi pályájának, visszavetítő tükre eddigi munkásságának. A rá jellemző stílusjegyek, gondolatok, művészi törekvések, sajátosságok föllelhetők a vékony könyvben, miközben újrafogalmazza önmagát és költészetét.
Míves versek, szép, elégikus gondolatok, mély érzések, pontos megfigyelések: ezek Rába költészetének kontúrjai. Humánum és szeretet a meghatározó lírájában, általában szemérmesen, visszahúzódó módon, de olykor direkten is: "kinek megvan a maga nyelve / jelmondata megfejthető / hogy érte valaki szeresse / ő meg lakjék benne csak ő". A lényegest keresi és mutatja föl a költő és a visszahúzódó személyiség egyetemes emberi igényeket céloz meg. A versekben fölvonultatott tárgyakban hangulatokat tükröztet, illetve párbeszédet folytat tárgyakkal: "Beszélgetünk az ég a fák / velük szemközt meg én / mozgóképek egy álló vásznon át / nézőjük sem szegénylegény Beszélgetünk pattog a rügy / teli tüdőből felelek". A központozást tudatosan mellőző Rába tehát a tárgyakból kiindulva jut el az emberig, az élőbeszédig. Viszonylagos szenvtelensége, tárgyilagossága és tárgyiassága tudatos művészi attitűd, és nem csupán nála, hanem számos huszadik századi alkotónál is.
A Ráismerések végül is önvallomás, egész pontosan a vallomások, a költői vallomások egyik fajtája. A mögötte levő ember rejtőzködik, nehezen adja ki magát. De érdemes bebarangolni ezt a szép költeményekkel teli birodalmat, az olvasmány gyönyörűségén túl a fölfedezés izgalmáért is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez