|
Jordan RADICSKOV
KECSKESZAKÁLL
A bolgár középnemzedék legjobb írójának tartott Radicskov
elbeszélései a magyar válogatásban két részre különülnek. Az egyik -
hagyományosabb megfogalmazású - csoportba nagyobb terjedelmű novellák
kerültek. Kiemelkedő a Hemingwayra emlékeztető A nyugalom szele,
melynek főszereplője csöndes mélabúval emlékezik vissza háborúkkal,
szenvedéssel teli életére. Ugyanilyen jellegű a Történetek a kőről, a
falusi kőfaragó árulásának és sorsszerű bűnhődésének története. Az
utolsó nyár-t is szép, meditatív bebétek tarkítják. De a nyugalmas
halász-vadász világ, melyben az író otthonosan mozog, romantikus
töltésű, mozgalmas epizódokkal is keveredik. Sejteti, hogy Radicskov
nemcsak a paraszti világ jótollú, de kevés újat hozó megörökítője.
Ennek legfőbb bizonyítéka a címadó novella, ez a monomániás
igazságkeresési história. Iszaj, a főhős elveszti birkáját, majd -
megbillogozva, tulajdonbavéve a téesz nyájában találja. Hiába a tanúk
felvonulása, hiába a próba (a birka magától hazatalál,) a téesz
bürokrata vezetői nem adják vissza a jogos tulajdont. Iszaj feje
"füstölögni kezd", s gyilkosság árán próbálja igazát bizonyítani. A
novella többrétegű: régi falusi babonák és új ostobaságok élnek benne
együtt, mindez különös, kissé valószínütlen hangulatot teremt. A
bolondosan kedves, földhözragadt és mégis fellegekben járó falusiakat
több groteszk anekdota mutatja be. Kiemelkedő Az ifjúkor; Isten
haragja; A skandinávok; Az égig és vissza. Radicskov filozófikus
társadalombírálata A kiskatoná-ban és a Szelíd emberké-ben ismerhető
fel. A borzasztóhoz, a megmagyarázatlanhoz, a végzeteshez való
vonzódása a Január és A bolhák című elbeszélésből derül ki a
legvilágosabban. |
