|
RADNÓTI Miklós
RADNÓTI ÖSSZES VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI
Radnóti életművének sokáig csak egyetlen, összefüggéseiből önkényesen
kiragadott szeletét: az utolsó évek termését vette tudomásul a hivatalos
irodalompolitika. Ezzel mindenekelőtt azt demonstrálta, mekkora értékeket
pusztított el a fasizmus. Mindeközben - egészen a 90-es évekig - kevés
figyelem esett arra hogy ez a költészet korántsem oly problémátlan és homogén,
mint amilyennek láttatni próbálták. Kétségtelen, hogy "nagy" költészetté a
Tajtékos ég címmel
megjelent posztumusz kötet versei emelték az
életművet, de ma már az is világos, hogy miféle út vezetett el a
Meredek út magaslatáig.
Róla szóló tanulmányok, Naplójának közzététele és
Összes versei (legutóbb 1993-ban), új és új megjelentetésének alkalma
is lehetővé tette, hogy eltöprengjen az olvasó, miféle benső küzdelem árán
gyógyult ki Radnóti is - mint annyi kortársa - a baloldaliság túlzásaiból,
pózaiból és esztétikai zsákutcáiból - lásd a neki oly rosszul álló
szabadverses avantgarde-os korai korszakot. Hogyan alkalmazta magára a Sík
Sándor-i katolicizmus hatását, a babitsi formakultúra klasszicizálásra
bátorító példáját; hogyan tudta a fasiszta veszély árnyékában ismét az
aktuális polgári humanizmus értékeit mind magába olvasztani. Így jutott el
végül életművének legmaradandóbb teljesítményéig: zsidó származása és
magyarságtudata konfliktusának, a sorssal való szembeszegülés és a végzetbe
való beletörődés ellentétének feloldásához. A világháború közeledte, a
fasizmus kibontakozása, saját halálraítéltségének tudatosodása
költészete nemes egyszerűsödését, legbenső hajlamai felszabadítását
váltotta ki a
Járkálj csak, halálraítélt!, de főként a Meredek út c.
kötettől kezdve.
Akár
József Attila,
mindvégig pontosan
megkülönbözteti előre megpecsételt egyéni sorsát és a jó ügy későbbi
diadalának perspektíváját (Sem emlék, sem varázslat). Kiküzdött,
megszenvedett magyarságáról vall e korszak verseinek nyelvi
tisztasága, a régebbi magyar líra örökségének egyéni adaptációja, s
több nagy vallomás hazaszeretetéről, a "búvó otthoni táj" vonzásáról
(Nem tudhatom...,
Negyedik Ecloga).
Antifasizmusa is az érett és
tűnődő, kevésszavú alázat nyelvén, tényközlő hitelességgel, bosszúvágy
nélkül, de a fojtott felháborodást mindvégig éreztetve fogalmazódik
meg (Eclogák,
Töredék,
Razglednicák).
Radnótinak mindig valamivel
szemben kellett meghatároznia önmagát, de a Nem tudhatomtól az
Eclogákig kőtáblába véshető, érvényes versek sorával sikerült ezt
megtennie.
|
