|
RADNÓTI Sándor
A PIKNIK
Az irodalomkritikáról és irodalmi kritikusokról írt tanulmányait gyűjtötte
össze kötetében Radnóti Sándor. A könyv első részében négy nagy
kritikaelméleti tanulmány olvasható, a másodikban csaknem tucatnyi bírálat
írók és kritikusok (Szentkuthy Miklós, Vas István,
Lengyel Balázs, Fehér Ferenc és mások) kritikákat, kritikai
esszéket tartalmazó köteteiről.
A második rész írásai is érdekes, lendületes esszék, sokat tanulhat
belőlük mindenki, akit a műbírálatnak nemcsak közvetlen mondandói, de
metódusuk, a kritikai hozzáállás mikéntjei, a kritika mesterségbeli kérdései
is izgatnak. Ám az első rész tanulmányai kétségkívül a legfontosabb
hozzájárulások az utóbbi évtized irodalomelméleti, esztétikai és metakritikai
vitáihoz, kontroverziáihoz. Különösen jelentős a címadó nagy traktátus,
amelyben a szerző azzal az irodalomkritikai, irodalomtudományi
paradigmaváltással néz szembe, amelyet az hozott, hogy az irodalmi ún.
alapviszony triászából mid a recepcióesztétikai, mind a dekonstrukciós, mind a
hermeneutikai irányok az olvasót (befogadót) állították a középpontba (szemben
a korábbi iskolák mű-, illetve íróközpontúságával). Radnóti részint ezt a
paradigmaváltást írja le igen pontosan és érzékletesen, felvonultatva a
kérdéskör hatalmas nemzetközi szakirodalmának legjavát is (találó kommentárok
és értelmezések kíséretében), részint - és ebben excellál igazán - bemutatja,
hogy az új irányzatok minden pozitív hozadéka ellenére megkerülhetetlen maradt
az alapviszony másik két tagjának figyelembevétele is, nem éppen valamiféle
"arany középút", egyeztető szándék kedvéért vagy okán, hanem épp a
hatástörténet, befogadói horizont, a hermeneutikai cirkulusok jó "beállítása"
érdekében. |
