|
RADNÓTI Sándor
HAMISÍTÁS
A neves magyar irodalomkritikus, művészetfilozófus új könyve
művészeti kultúránk egyik sajátos jelenségével, a hamisítással,
azaz az idézés megjelenési formáival, tipológiájával
foglalkozik. Könyvét feltehetően a posztmodern kor és művészet
egyik karakterisztikus vonása, az idézetek szinte gátlástalan
eluralkodása inspirálta. Könyve magyarul első alkalommal
tárgyalja monografikus igénnyel a művészethamisítást mint
esztétikai problémát, s mint a modern művészet sajátos
paradigmáját. A kötet bizonyos fejezetei már megjelentek néhány
hazai és külföldi folyóiratban (Café Bábel, Enigma, Holmi,
Kritika, Magyar Lettre Internationale, Zeitschrift für
Aesthetik und Allgemeine Kunstwissenschaft stb.).
A kötet első, Pikareszk esztétika című bevezető fejezete az
eredetiség mibenlétét vizsgálja Michelangelo egyik különös
ifjúkori esete kapcsán: a fiatal művész egy alkalommal alvó
Cupidót mintázott meg, amely antiknak álcázva került be a
műkereskedelembe, majd hamarosan lelepleződött. A fejezet
főként a szűkebb értelemben vett hamisítások gyakran pikareszk
történeteiből válogat, s megkísérli meghatározni ezek műfaját.
A második fejezet felteszi a kérdést: mi rossz a hamisításban,
s hogy mennyiben jogos a hamisítás kritikája az eredetiség
felett? A következő fejezet a hamisítást a mintakövetés
összefüggésrendszerébe helyezi el, s a másolás változatait
tekinti a tradíció alapjának; felhívja a figyelmet arra, hogy
az imitáció, a mintakövetés, az ismétlés alapvető jelentőségű a
művészetben. Ezután a hamisítás fogalmát a legkiélezettebb
formában, a hipotetikus megkülönböztethetetlenség formájában
veti föl, majd rátér az irodalomhamisítás problematikájára,
megállapítva, hogy gyökerei korántsem azonosak a képzőművészet-hamisítás
gyökereivel. A kötetzáró fejezetben - miközben a
hamisítás-metafora kiterjesztésének korlátait igyekszik
meghúzni - polemikus formában tárgyalja a hamisításfogalom
totalizálási kísérleteit, illetve azt a sajátos elméletet,
amely korunkban lehetetlennek tartja igaz és hamis bármilyen
szinten való megkülönböztethetőségét. |
