RÁTH-VÉGH István
AZ EMBERI BUTASÁG
A kötet Ráth-Végh emberi butaságról írt trilógiájának anyagát
összesíti tematikusan. A trilógia kötetei, Az emberi butaság
kultúrtörténete; Új butaságok az emberiség kultúrtörténetéből; Vége az
emberi butaságnak 1940-ben jelent meg először. A kötet hét témát ölel
fel. Elsőként az Urak és királyok túlhajtott ceremóniáit, a
szervilizmust, a címkórságot figurázza ki, majd az Arany! és a Vágyak
vágyképe: pénz! körüli tánc furcsaságait, az általuk keltett emberi
torzulásokat mutatja be. Az Irodalmi kacattár irodalomtörténeti
anekdotákból, az írók különcködéseiből gyűjt össze egy csokorravalót.
A mesterséges ember cím alatt homonculusokról, az örökifjúság
titkáról, a sebezhetetlenség csodaszereiről, az "agyhigítás"
módozatairól olvashatunk. Csillagjóslások és szibillák tengernyi fura
és soha valóra nem vált jövendölései után az utolsó fejezet A különc
és társai megannyi vidám és tragikomikus cselekedeteit veszi számba. A
butaság fogalmának meghatározásával Ráth-Végh nem kísérletezik,
ehelyett mulatságos anekdotákat, emberi különcségeket, kuriózumokat,
furcsa, de jellemző kordokumentumokat sorakoztat fel. Nem a
történetíró módszerével dolgozik: nem vizsgálja az adatok és tények
hitelességét, csak ritkán ütközteti a véleményeket, forrásait úgy
olvassa, hogy nem elsősorban a jellemzőt, a meghatározót keresi
bennük, hanem a különlegeset, a normálistól eltérőt. Mulattatva tanít,
és az igazi műveltség elsajátítására serkent.
|