|
RATKÓ József
ÚJ ÉVSZAK KELLENE
A kötet Ratkó József költői életművének ez ideig legteljesebb,
legmegbízhatóbb gyűjteménye. Tartalmazza a szerző életében megjelent
válogatott verseinek (Félkenyér csillag) teljes anyagát, a belőle
kihagyott, de egyébként kötetben publikált verseket, a költő által
eltervezett újabb válogatott kötet anyagát, valamint mindazokat a
költeményeket, amelyek fellelhetők voltak Ratkó hagyatékában (akadnak köztük
korai, akár zsengének is tekinthetők, de kései, eddig nem publikált érett
alkotások is). A gyűjtemény filológiailag igen megbízható és hiteles, ám
beosztása kissé körülményes: nem egyetlen időrendben hozza a verseket, hanem
a fenti beosztást követve, így tulajdonképpen szétszabdalja az életművet,
nem tükrözi könnyen követhetően a pálya ívét, Ratkó költészetének
fejlődését, alakulását. A verskedvelő olvasót ez azonban nem kell hogy
feltétlenül zavarja: Ratkó igen hamar rátalált saját hangjára, igen hamar
kialakította saját, téveszthetetlenül egyéni poétikáját, megszilárdultak
tematikai és formai sajátosságai is, így az időrend nem adna igazán lényeges
új információt költészetének megismeréséhez.
Ratkó
Sinka István és
József Attila
bűvöletében indult, és e nagy mesterekhez maradt hű mindvégig. József
Attilára utal gyengéd, empatikus hangja, a természet, a táj, az emberek
végtelenül finom, hangulatos, az apróságokra is ügyelő rajza, a falusi
világ, a cseléd (és kiscseléd, gyerekcseléd) belső világának evokációja
(Félelem; Lassú vers; Én; Éjszaka; Paradicsom;
Föld felé tartanak; Apám; Játék komolyan stb.).
Sinkához kapcsolható a versek egy jelentős tömbjének
súlyos, sötét, tragikus "balladássága", mitologizálása, magyarságélménye (Kő
énekelget; Hallgat a kút is; Szememben éjszakázol; Szavak;
Töredék; Aszály; Félkenyér csillag stb.).
|
