|
Erich Maria REMARQUE
A FEKETE OBELISZK
A regény a huszas évek Németországában játszódik, amikor gyógyulni
kezdenek az első világégés okozta sebek és hamarosan újak fakadnak
fel. A történet elbeszélője Ludwig Bodmer, aki költőként egy
síremlékkészítő cég irodájában dolgozik, rajzoló, reklámfőnök és
könyvelő. Az udvar végén a sírkövek között hosszú évek óta áll egy
fekete gránit obeliszk, megtestesítőjeként az elmúlt időknek, miközben
nagy az infláció, a szegénység. Ludwig ebédét is a városka végén álló
elmegyógyintézet kápolnájában vasárnaponkénti orgonálásáért kapott kis
pénzecskéjéből fedezi. Itt találkozik a szerelemmel is, mely
titokzatos, törékeny, mégis gyógyító. Isabelle skizofréniája tört
tükörben mutatja fel két ember összetartozásának végtelen esendőségét,
de azt is, hogy a szerelem többet is tehet, mint az orvostudomány.
Fura figurák sora vonul fel előttünk, a zsugori kocsmáros, a városka
örömlányainak kara, a folyton leselkedő, magamutogató szomszédasszony,
a betegek ápolásával megbízott apácafőnöknő, lelki gondozójuk, a pap,
s mindegyikük kuporgatja az egyre kevesebbet érő pénzt. A nyilvánosház
közkedvelt lánya, kit csak Vasparipának hívnak mindannyian, s aki a
fiatalok gyerekkorához tartozott anyáskodó szeretetével és nem a
szerelem titkaival, - a ravatalon fekszik. Ludvig eladja a fekete
obeliszket az ő sírja fölé. Vasparipa a halálában is szolgál: az
obeliszkért kapott pénzzel vészeli át a cég a fizetésképtelenséget.
|
