|
Jean RHYS
SZÉLES SARGASSO-TENGER
"Az idő semmit se jelent. De az olyasvalami, mint ami
kézzelfogható, és tapintható, mint az én piros ruhám, az jelent
valamit." "Csak a varázslat, meg az álom az igazi - a többi hazugság."
A valóság és látszat viszonyát más-más oldalról megvilágító két idézet
a mű főszereplőjétől ered. Az egyik, Antoinette ekkor már befejezte
egészséges életét: őrületében próbál ragaszkodni valami biztoshoz,
amit még meghagytak neki: a régi piros ruhához. Férje kénytelen őt
fogságban tartani. Egy nyugat-indiai szigetről vitte haza Angliába,
mert úgy vélte: kényszerházasságuk keserűségeit valahol máshol el
tudja feledtetni vele. A férfi maga elől is menekül az ősi babonákkal
és az asszony családjáról szőtt pletykákkal teli szigetvilágból,
vissza a hideg, értelmes Angliába. Nem akarja, hogy a kreol feleségből
áradó rontó varázslat, szövetkezve a táj sajátságaival, végképp rabul
ejtse. Mindez azonban a különös alkotásnak csupán külső kerete.
Kevéssé érzékelteti a valódi tartalmat: a szereplők idegenségét az
élettől, amely egyiküket őrületbe kergeti, másikuknak pedig nem
engedi, hogy úrrá lehessen hűvös közömbösségén. A két főszereplőt
titokzatos, de a valódi élethez náluk mégis sokkal közelebb álló
alakok veszik körül. Kiemelkedik közülük az obeahmágiával
boszorkánykodó martinique-i öregasszony, "Anglia" - mondja bölcsen és
megvetően - "Van ott hely egyáltalán?" A regény érdekességét fokozza,
hogy az eszement hősnő nem más, mint Charlotte Bronte
Jane Eyre
c.
klasszikus művének női mellékalakja. A mű tehát egy romantikus-realista
regény részletét választja kiindulásnak s - modern szerkesztéssel -
romantikus életérzést kísérel meg - sikerrel - új, kiváló, sejtelmes
elemekkel átszőtt alkotássá ötvözni.
|
