Fritz RIEMANN

AZ ÖREGEDÉS MŰVÉSZETE

Fritz Riemann, a modern német pszichoanalízis egyik kiemelkedő képviselője nem csak tudósként akar segíteni és ösztönzést adni embertársainak az öregedés megéléséhez, de olyan emberként is, aki az öregedést saját személyében is megszenvedte és igenlően el is fogadta. Könyvéből megtudhatjuk, hogy mikor okoz válságot az öregedés tudatosulása, mi az, ami megnehezíti és megkönnyíti az öregedést, mi a szerepe és egyáltalán illik-e az erotika és a szexualitás az élet második felében. Az öregedés nemcsak folyamat, hanem feladat is, és egész életünk minőségétől függ, hogyan oldjuk meg. Aki mindig csak a munkájának és családjának él, annak érdeklődése könnyen beszűkül, ezeken kívül minden másra süket és vak lesz. Ha az ezekkel járó kötelezettségek megszünnek, a hirtelen támadt szabadsággal nem tudnak mit kezdeni, életük üressé válik és nehezen találják meg a kiutat. Ezért az öregségre ideje korán fel kell készülni és meg kell tervezni. Ki kell alakítanunk magunkban az elszakadás és a búcsú képességét, meg kell tanulnunk az egyedüllétet elviselni. A magányt enyhíthetjük, ha nem zárkózunk el mások társaságától, ha a befelé fordulás és a tompa érdektelenség helyett valamely intenzív, számunkra érdekes és kedvvel űzhető tevékenységet keresünk.

Az öregedés művészete elsajátítható, de természetesen mindenkinek magának kell egyezségre jutnia az öregedés tényével. Ehhez nagy segítség - amellett, hogy rendkívül lebilincselő olvasmány is - Reimann könyve. Ezt a művét tanítványai rendezték sajtó alá, a hagyatékból formálták kötetté, mert élete utolsó pillanatáig dolgozott rajta.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez