Fritz RIEMANN
AZ ÖREGEDÉS MŰVÉSZETE
Fritz Riemann, a modern német pszichoanalízis egyik kiemelkedő
képviselője nem csak tudósként akar segíteni és ösztönzést adni
embertársainak az öregedés megéléséhez, de olyan emberként is, aki az
öregedést saját személyében is megszenvedte és igenlően el is fogadta.
Könyvéből megtudhatjuk, hogy mikor okoz válságot az öregedés
tudatosulása, mi az, ami megnehezíti és megkönnyíti az öregedést, mi a
szerepe és egyáltalán illik-e az erotika és a szexualitás az élet
második felében. Az öregedés nemcsak folyamat, hanem feladat is, és
egész életünk minőségétől függ, hogyan oldjuk meg. Aki mindig csak a
munkájának és családjának él, annak érdeklődése könnyen beszűkül,
ezeken kívül minden másra süket és vak lesz. Ha az ezekkel járó
kötelezettségek megszünnek, a hirtelen támadt szabadsággal nem tudnak
mit kezdeni, életük üressé válik és nehezen találják meg a kiutat.
Ezért az öregségre ideje korán fel kell készülni és meg kell tervezni.
Ki kell alakítanunk magunkban az elszakadás és a búcsú képességét, meg
kell tanulnunk az egyedüllétet elviselni. A magányt enyhíthetjük, ha
nem zárkózunk el mások társaságától, ha a befelé fordulás és a tompa
érdektelenség helyett valamely intenzív, számunkra érdekes és kedvvel
űzhető tevékenységet keresünk.
|