RÓNAY György

A PÁRDUC ÉS A GÖDÖLYE

A regény Ézsiás könyvének bibliai példázatára épül: "együtt lakik majd akkor a farkas a báránnyal, s a párduc együtt tanyázik a gödölyével". Két embertípus, két magatartásforma bemutatásán keresztül két nyomasztó korszak természetrajza kristályosodik ki a műben. A "párduc", Stoll Aurél ítélőbíró, a Horty-korszak s a személyi kultusz alatt egyaránt a hatalom manipulációjának megfelelően cselekszik. Látszólag erős egyéniség, de a lét határhelyzeteiben pilátusian, gyáván viselkedik, így csak a langyosok tipikus védekezésével mentheti magát, akiket "kiköp emberlakta szájából az Úr": "Parancsra cselekedtem". Nem menti meg osztálytársa, Kende Pepi, a "gödölye" feleségét és gyermekét a koncetrációs tábortól, később pedig vállalja egy kulák koncepciós per bábbírájának szerepét - mindkettőt félelemből. A bibliai igazság Kende Pepi sorsában nyilvánul meg. A kisember-életet vállaló vasúti tiszt karrierjét a felszabadulás előtt zsidó felesége, az ötvenes években nyiltan kimutatott, mélyen keresztény humanizmus akadályozza meg.

A regény egyik érzelmi-drámai csúcspontja a párduc és a gödölye párbeszéde, ahol kiderül, hogy az ügyefogyott kis vasutas hatalmasabb a bírónál, hiszen nincs félnivalója, mindig megőrizte tartását. Humanizmusát a szenvedések még tisztábbá lényegítették. De a szorongásaival, félelmeivel magára maradt párduc számára is elhozza a keresztény humanista író a megváltás lehetőségét. A számkivetés számára is a régen áhított megtisztulást és nyugalmat jelenti.

Rónay a kitűnő regényben lélektani szempontból hitelesen megrajzolt alakokat, pattanásig feszült helyzeteket teremt a hagyományos és az analitikus regény sajátosan ötvözött eszközeivel.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez