|
RÓNAY György
ESTI GYORS
Az író egy idős, hetvenöt éves gyógyszerész, Kerekes Kálmán
öngyilkosságának történetét és hátterét tárja fel; a tragikus
pillanatig vezető utat, az önvád és lelkiismeret-furdalás, félelem és
gyanakvás között eltelt éveket. Az önvád és félelem egy 1944-ben
elhangzott mondatára vezethető vissza: a kisváros nyilasvezérének (aki
hajdani iskolatársa) félreérthetetlen megjegyzést tesz arról, hogy
főnöke, az idős gyógyszerész valószínűleg zsidó. Az idős házaspárt
azonnal letartóztatják és megölik, ő pedig - tettétől megrettenve -
elmenekül a kisvárosból, s másutt helyezkedik el, majd nyugdíjaséveit
egy balatoni üdülőhelyen éli, cselédlányszeretőjéből lett feleségével,
s tíz-egynéhány éves fiával, kívülállóként, gyűlölve és megvetve őket
- de ez nem is csoda, hisz életében egyetlen emberhez sem fűzte
őszinte kapcsolat, nem tudott igazán sohasem szeretni, talán csak az
idős gyógyszerész házaspárt szerette és szánta, de őket is elárulta. S
amikor meghallja a náci tömeggyilkos Eichmann elfogatásának hírét, s
azt, hogy a fasiszta tömeggyilkos több ezer háborús bűnös nevét árulta
el vallomásában, úrrá lesz s egyre inkább elhatalmasodik rajta az
önvád és a letartóztatástól való félelem. Végül, hogy túl legyen
mindenen, feladja magát a városi ügyésznek (bár némiképp szépítve
akkori magatartását), aki az önfeljelentést nem fogadja el, azzal,
hogy "lehetetlenség húsz évre visszamenőleg felelősségre vonnunk azt,
aki elmulasztott valamit." Egy idős papnál keres lelki vigaszt, de
rádöbben, hogy nincs feloldozás, a holtakat nem lehet feltámasztani.
Tragédiája törvényszerűen következik jelleméből: a tetteit vállalni
nem tudó, mindenünnen elmenekülő ember utolsó, végzetes megfutamodása
az öngyilkosság.
|
