|
S. FISCHER-FABIAN
A NÉMET CÉZÁROK
A neves német történetíró a szász I. Ottó aacheni megkoronázása
(936) és az utolsó Hohenstauf, Conradino nápolyi kivégzése (1268)
között eltelt századok német uralkodóiról rajzol árnyalt arcképet.
Ebben a korszakban a német császárság hatalma előbb meredeken a
magasba ívelt, majd a mélybe hanyatlott. Fischer-Fabian nem elégszik
meg azzal, hogy megörökítse az Ottók, Henrik, Konrád és Frigyes
császárok és a korszak többi jelentős, sőt nagy uralkodóinak
egyéniségét és tetteit, hanem a "sötét középkorra" vonatkozó
előítéleteket is eloszlatja. Meggyőzően bizonyítja, hogy ez a korszak
olvasztotta új egységbe az antikvitást, a germánokat és a
keresztényeket és megteremtette a közös hitet, a közös nyelvet és a
közös világképet. A korszak főszereplői, a német cézárok között
találunk szenteket és eretnekeket, lovagokat és parasztokat, papokat
és bolondokat, de a szerző hangsúlyozza, hogy az első császárok nem
kisebb feladatra vállalkoztak, mint rendet teremteni Nagy Károly
gyenge kezű uralkodó utódai alatt kialakult káoszban, felépíteni a
romokból egy új birodalmat. Óriási célkitűzés egy olyan nép szülöttei
számára, amelynél nem voltak meg ehhez az előfeltételek, hiszen a
parasztokból álló germánok írástudatlanok voltak, nem voltak írott
törvényeik, nem volt fővárosuk és egymással torzsalkodó törzsekre
hullottak szét. A szerző beszámol könyvében a magyarokkal,
normannokkal, szaracénokkal vívott csatákról, a szlávok elleni
irtóhadjáratokról, a testvérgyilkos belviszályokról, a Rómára,
Apuliára, Calabriára és Szicíliára támadó seregekről, a Szentföldért
harcba induló keresztesekről és a pápasággal folytatott küzdelemről,
amelyben az egyházi és világi hatalom küzdött egymással az
elsőbbségért. |
