|
Anton de SAINT ETIENNE
A KIS HERCEG VISSZATÉR
Merész elgondolás megírni Saint-Exupéry varázsos szépségű
meseregényének, a
Kis hercegnek
a folytatását. Megeleveníteni a
címszereplő törékeny alakját, megfogni a kezét és új utakra vezetni.
Nehéz, de egyben hálás feladat - ha ihletett, az eredeti mű
szellemétől áthatott gyermekregény születik, mint a jelen esetben -,
mert a ráismerés örömével ajándékozza meg a kis olvasókat. Az író
bátran gombolyítja tovább a mese fonalát, rejtett és kevésbé rejtett
szálakkal kapcsolja történetét az eredeti műhöz, ismét fölbukkan a
vándorlás motívuma; a történet krónikása barátja, a kis herceg
keresésére indul. Ezúttal a 20. század jelképével, űrhajóval járja be
a bolygókat. E planéták lakói emlékezetes mesefigurák (az emberiség
könnyeit gyűjtögető asszony, a barna bolygó lakója, a jó-rossz, a
fény-árnyék ellentétpár megszemélyesítői, a két lány az ikrek
bolygóján stb). Vándorútján tudomására jut, hogy a kis herceg régi
lakóheje füst, korom martaléka - íme a memento korunk embere számára -
,de mégis megtörténik a várva várt találkozás. A bolygókon tett
látogatás után a mesélő és a kis herceg "belső utazásokat" tesz. A
szép kis Laula társaságában megtapasztalják, miként változtatja meg az
egyik ember a másikat, hogyan formálódhat jó irányban a szellem,
miként fokozódhat az életkedv embertársainknak már csupán segítőkész
jelenlététől is. A történetbe finom szálakkal beleszövődnek az eredeti
műből kiemelt szentenciák, bölcs mondások gyermekhangra írt
"dallammal". - Különösen az "előzményt" ismerő gyermek- és
felnőttolvasóknak ígér érdekes szellemi kalandot.
|
