Varlam SALAMOV

KOLIMA

A hetvenes évek elején az írót rákényszerítették, hogy kijelentse: a Kolimai elbeszéléseit meghaladta az ídő. Salamovot a huszas évek végén Lenin végrendelete című illegális kiadványban való részvétele miatt 3 év koncentrációs táborra ítélték. A büntetés letöltése után hét év múlva újra letartóztatták, noha nem rokonszenvezett Trockijjal, mégis ezen a címen öt év kényszermunkára ítélik, melyet a több mint 100 koncentrációs tábort egyesítő távol-keleti Kolimán kellett letöltenie. A lágerben is többször perbefogták, a halálos ítélettől csak az mentette meg, hogy az ellene vádat emelő tisztet letartóztatták és kivégezték. Nyolc év múlva újabb tíz év kényszermunkára ítélték, mert az emigrációban élő I. Bunyint az orosz irodalom klasszikusának nevezte. 1956-ban rehabilitálták.

Elbeszélései múlttalan és jövőtlen emberekről adnak hírt, akik számára a láger egyedül jelenvaló, irracionális világában mérhetetlen jelentőségre tesz szert egy falat ennivaló, egy pillanat pihenés. Salamov általában kevés szereplőt jelenít meg, csupán egy-egy, ám elemi erejű esemény közepette. Áldozatból hóhérrá váló foglyokat, a kegyetlenséggel megbékélt, szüntelenül a halál mezsgyéjén bolyongó árnyakat, akik olyan organikusan beleilleszkedtek a lágervilág feltételei, normái, értékei közé, hogy természetesnek tekintik sorsukat. Salamov elbeszéléseinek mélyén kimondatlanul és alig észrevehetően ott munkál a hit, hogy évtizedek iszonyatával nem szabad és nem is lehet megbékélni.
Mind irodalmi, mind történelmi szempontból igen értékes és megrázó erejű munka.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez