Felix SALTEN

PERRI

A Bambi és folytatása, a Bambi gzermekei hatalmas sikere után Salten még többször kísérletezett állattörténetekkel, egyre halványuló sikerrel. E másodlagos munkák közül a legjobb kétségtelenül a Perri, amely azonban nyomába sem léphet a Bambinak. Ezúttal egy kismókusról van szó, egy mókusmama egyedül életbenmaradt kislányáról. Perri a tragédiától egy kissé félénkké és melankólikussá vált. Perrinek lassan fel kell szabadulnia az emlékek nyomasztó súlyától, önálló mókussá kell válnia. Segítőtársai éppúgy akadnak, mint ellenségei. Segítői közül már kezdetben kiemelkedik a hasonló korú, ám sokkal "felnőttebb" Porro, a fiúmókus, akivel addig-addig fedezgetik fel az erdő rejtelmeit, a félelmetesebb ellenség előli menekülés módozatait, mígnem arra is rájönnek, mi az a titokzatos valami, amit a felnőtt állatok szerelemnek neveznek. A könyv végén úgy búcsúzhatunk a mókuspártól, hogy bizonyosak lehetünk, kicsinyeik igazán jól fogják érezni magukat a Porro által készített fészekodúban, Perri kistestvéreinek sorsa velük nem fog megismétlődni. újdonság a Perriben, hogy ezúttal igazi emberszereplő is van a műben (a Bambiban csak távoli fenyegetés az arctalan vadász), méghozzá egy pöttöm kislány személyében, aki nem egyszer hűséges és hatalmas segítőtársnak bizonyul, bár a történet végére már nem tud szót érteni a mókusokkal, mint az elején, amikor még a kislány is, Perri is igazi gyerekek voltak. Ember és állat útjai, sugallja kissé a szentimentális befejezés, a felnőttéválás során jóvátehetetlenül elválnak egymástól.
Míg a Bambi felnőtteknek is igazi élmény, a Perri inkább csak a kicsinyek olvasmánya lehet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez