Felix SALTEN
PERRI
A
Bambi és folytatása, a
Bambi gzermekei
hatalmas sikere után
Salten még többször kísérletezett állattörténetekkel, egyre halványuló
sikerrel. E másodlagos munkák közül a legjobb kétségtelenül a Perri,
amely azonban nyomába sem léphet a Bambinak. Ezúttal egy kismókusról
van szó, egy mókusmama egyedül életbenmaradt kislányáról. Perri a
tragédiától egy kissé félénkké és melankólikussá vált. Perrinek lassan
fel kell szabadulnia az emlékek nyomasztó súlyától, önálló mókussá
kell válnia. Segítőtársai éppúgy akadnak, mint ellenségei. Segítői
közül már kezdetben kiemelkedik a hasonló korú, ám sokkal "felnőttebb"
Porro, a fiúmókus, akivel addig-addig fedezgetik fel az erdő
rejtelmeit, a félelmetesebb ellenség előli menekülés módozatait,
mígnem arra is rájönnek, mi az a titokzatos valami, amit a felnőtt
állatok szerelemnek neveznek. A könyv végén úgy búcsúzhatunk a
mókuspártól, hogy bizonyosak lehetünk, kicsinyeik igazán jól fogják
érezni magukat a Porro által készített fészekodúban, Perri
kistestvéreinek sorsa velük nem fog megismétlődni. újdonság a
Perriben, hogy ezúttal igazi emberszereplő is van a műben (a Bambiban
csak távoli fenyegetés az arctalan vadász), méghozzá egy pöttöm
kislány személyében, aki nem egyszer hűséges és hatalmas segítőtársnak
bizonyul, bár a történet végére már nem tud szót érteni a mókusokkal,
mint az elején, amikor még a kislány is, Perri is igazi gyerekek
voltak. Ember és állat útjai, sugallja kissé a szentimentális
befejezés, a felnőttéválás során jóvátehetetlenül elválnak egymástól. |