|
John SALVENDY
RUDOLF
Jelen kötet a
"boldogtalan sorsú"
Rudolf trónörökös életével és
halálával foglalkozik. Salvendy könyve orvosi megközelítésű biográfia,
s mint ilyen, egészen újszerű, hiszen eddig senki sem tárta fel Rudolf
személyiségének pszichológiai jellemzőit. A korábbi - becsmérlő vagy
kritikátlanul dicsőítő - munkák többnyire a tragikus tényt taglalták:
1889. január 30-án a mayerlingi vadászkastélyban öngyilkos lett a trón
várományosa, kedvesével, Vetsera bárónővel. Salvendy tényként kezeli
az öngyilkosságot, és az odáig vezető utat jelenségtani és
"pszichodinamikus" magyarázattal támasztja alá. Értékelése integrálja
a pszichiátriai és a társadalom-történeti ismereteket, és részletes
dokumentációra támaszkodik: levelek, naplók, visszaemlékezések,
feljegyzések és rajzok sokaságára egyfelől, történeti és orvosi
szakmunkákra másfelől. Munkája során konzultált a még élő
családtagokkal, osztrák, német és magyar történészekkel, így az
idézett források többsége autentikus. Gondolatait a személyiség
fejlődésének állomásai köré rendezi, így kiindulópontja a gyermek- és
ifjúkor, mint meghatározó. Szerinte ekkor érik a Habsburgház
"Hamlet"-jét azok a jóvátehetetlen hatások (magárahagyottság,
szeretet-hiány, a vele szemben támasztott túlzott igények stb), melyek
egyengették a Mayerlinghez vezető utat. Egy sérülékeny és labilis
személyiség képe bontakozik ki előttünk, aki nem jutott el az érettség
olyan fokára, hogy átlagon felüli intellektusát kibontakoztathatta
volna. Salvendy könyve - mint írja - hidat próbál emelni a történészek
és a pszichiáterek között, abban a reményben, hogy pszichológiai és
társadalomtudományi ismeretek összegzése révén érthetőbbé válnak az
életrajzi és történelmi jelenségek.
|
