SÁNTA Ferenc
AZ ÁRULÓ
Az áruló cselekménye egyetlen éjszaka zaklatott párbeszédeiben
sűrűsödik. A narrátor és vitavezető szerepét betöltő író megidézi a
huszita háború négy szereplőjét, s szenvedélyes párbeszédben
lehetőséget ad valóságos vagy vélt igazuk bizonyítására. Az író a
szereplők egyéni állásfoglalásaiban a történelmileg ismétlődő
magatartástípusokat elemzi. A történelmi háttér csak alkalom négy
alaphelyzet mérlegelésére, amely minden időszakban válaszútra
kényszeríti az embert. Az éjszakai vitában ítélőszék elé kerülnek a
megidézettek. Legelőször Eusebius püspök találtatik könnyűnek, aki a
kívülállás, a cinizmus, az egyéni érdekhajhászás megtestesítője. Az
áruló bélyegét érdemli ki Jan Zsitomir is, aki a husziták oldaláról
állt át a császáriak oldalára. Nem kerülheti el az elmarasztalást a
háború névtelen parasztszereplője sem, megalkuvása és örökös
alkalmazkodása miatt. Emelt fővel egy szereplő marad: Vaclav Jasek, a
zsoldosból huszitává lett harcos, aki leginkább megértette és
szolgálta a kor parancsát.
|