|
José SARAMAGO
MINDEN EGYES NÉV
A Nobel-díjas portugál író regénye egyszerre emlékeztet Kafka
szörnyű hivatali-bürokratikus labirintus-álmaira, kastélyaira és
pereire, valamint egy szuperbonyolultan kiagyalt krimire. Valójában
azonban egészen másról van szó. José úr, a regény főhőse túl van már
az ötvenedik életévén, ám még mindig csak segédfogalmazó a
Népességnyílvántartó Hivatalban, még csak segédhívatali tisztté sem
sikerült avanzsálnia. Teljes munkaidejében számára ismeretlen és
érdektelen emberek kartotékjait rendezi, érthető tehát, ha van egy
perverz szenvedélye: a kezébe került híres emberek kartotékjait
hazalopja, lemásolja, és belőiük külön kis "magán" gyűjteményt
szervez. Ő maga senki-semmi lévén, e hírességek kartonjain keresztül
lesz valakivé. Ám a sors még ebben az ártalmatlan perverzióban is
megzavarja. Egyszer, egyetlen egyszer egy nem híres ember, egy nő
kartotékját hazaviszi, és rajtaveszt, mert nem tud szabadulni annak
adataitól, bár ezek alig árulnak el valamit a nőről, házasságáról és
válásáról tudósítják a főhőst, José urat, aki számára - irracionális
módon - e kartoték nyitja meg a világot. A kartotékok labirintusából
átlép a valóság még sötétebb labirintusaiba: nyomozni kezd a nő után,
újabb adatokra éhesen. E nyomozás könnyes-tragikus-groteszk-kacagtató
kalandjait beszéli el a regény, amely izgalmas-érdekes olvasmány, de
persze jóval több is annál. A lét titkainak, "kartotékainak"
feszegetése, élet és dokumentum szembesítése, egymásra vetítése,
információ és valóság viszonyának filozofikusan nagyszabású
ábrázolása, persze anélkül, hogy a naivabb olvasót ez megzavarná.
|
