|
SCHÄFFER Erzsébet
PIPACSVIRÁGOM
A Nők Lapja című hetilap olvasói egészen biztosan ismerik Schäffer
Erzsébet írásait, amelyek az Útközben című rovatban jelennek meg. A
kötet szerzője a rovat mottójául - ez a mostani kötet ajánló sora is -
Simone Weil gyönyörű gondolatát választotta: "Meg kell tanulni
vágyakozni az után, ami a miénk". A rövid, többnyire egyoldalas írások
arról vallanak, hogy szerzőjük nyított szemmel jár a világban, és ha
tekintete rátéved akár egy tárgyra, akár egy pillanatfölvételben
rögzült élethelyzetre, azt különös, filozofikus gondolatfutamok révén
kapcsolja egymásba. Ezekben a kis történetekben semmi rendkívüli nem
esik meg, legföljebb csak a nyeglén rágógumizó kamasz nem adja át
helyét a fáradt tekintetű idős embernek, legföljebb egy gyerek iskola
után tétován tévelyeg a körúton, netán egy szakadt ruhájú kisfiú,
nyomorék koldusnak álcázza magát. Egyszóval nem világrengető események
az írások témái, hétköznapi, akár velünk is megeshető eset valamennyi.
Az Élet legszebb nyara; a Két gerezd mandarin; a Két csaló a körúton;
a Biciklin; a Fejtett bab; a Báli szezon és a többi történet éppen
emberközpontúságukkal ejtik rabul az olvasót. A szerző ugyanis tudja a
titkot, ismeri az utat, amely "lélektől lélekig" vezet, és ha az
olvasó követi őt ezen az úton, igazi - maradandó élményben lesz része.
|
