|
SCHEIN Gábor ELHANGOLÁS
Schein Gábor a fiatal nemzedéknek az az alakja, akiről bízvást el lehet
mondani, hogy "all round": verset ír, fordít, tanulmányt, esszét közöl,
nagyon nagy kulturális felkészültséggel és ifjú korát megcáfoló szellemi és
formai érettséggel. (Nemrégiben [1995] egy Nemes Nagy Ágnesről szóló monografikus
munkát tett közzé.) Az előtte járó nemzedékek alakjai közül talán Somlyó
Györgyhöz lehet sokirányúságát, művelt érzékenységét hasonlítani. Ezekből a
referenciákból is kitetszik hogy Schein a magyar polgári líra, nevezetesen
az ún. "újholdas" tradíció nyomdokain halad, ám azért annyira posztmodern,
hogy ezt a hagyományt jótékonyan elegyítse elég sokféle más befolyással,
tónussal. Elhangolás költeményeinek érdekes zárt formái vannak, takarékosan
igyekszik bánni az eszközökkel. Tehát érettség jellemzi: a finom, nem
túlontúl extrovertált egyéniség szólal meg itt visszafogott hangokon. Az
"elhangolás" persze bizonyos disszonanciákra is utal, igyekszik lefokozni,
miniatürizálni költészetének tárgyait, ugyanakkor van benne tartás, sőt
méltóság. Tartózkodik a felületes provokációtól, részben ezzel is
magyarázható, hogy a legkülönbözőbb irályú hazai irodalmi orgánumok egyaránt
szívesen közölnek Schein-verseket. Ami két dologra is vall. Egyrészt, hogy
formailag, poétikailag nagyon pontosan, szépen megmunkáltak a versei,
másfelől meg, hogy különböző ízlésirányok, olvasói befogadások számára
szolgál élménnyel. S ez nem véletlen: a posztmodern korban, amikor az
extravagancia értéke megnőtt, költőnk hagyománytisztelete, európai igényű
szellemi horizontja méltánylást érdemel. Különösen azokhoz szól - talán
elsősorban a humán érdeklődésű fiatalokhoz -, akik ezt a mélyebb, nem
látványos értéktovábbítást és -teremtést méltányolni tudják.
|
