|
William SHAKESPEARE
III.RICHARD
A késő középkori angol király - testi és lelki torzsága ellenére -
igazi reneszánsz figura, az érdek, a hatalom megszállottja. A
drámaköltő ezt a teljesen negatív jellemet belülről ábrázolja, és
érezteti, hogy jelleme a magány szörnyű poklában ferdült el. "Úgy
döntöttem, hogy gazember leszek" - mondja híres, a nézőt is szinte
bűnrészessé tevő nyitó monológjában, s véres gaztetteit, melyekkel
hatalomra jut, a hidegen kitervelt szerepjátszás eszközeivel hajtja
végre. Több uralkodót, testvérét, gyermekrokonokat, főrendek egész
sorát gyilkolja és gyilkoltatja le, s közben az ámítás, az álszemérem,
az álvallásosság eszköztárából válogatja szavait, mimikáját. Ördögi
tetteit azzal tetőzi be, hogy áldozatainak özvegyét, árváját kéri és
veszi nőül. Az ötfelvonásos drámában Richárd útját komor asszonyi
átkok, jóslatok kísérik, a vérrel szerzett, birtokolt korona körül
összegyűlnek a vészterhes jelek, s a jóslatok végül beteljesednek: az
utolsó felvonásban Richmond legyőzi és halálba küldi Richárdot, a
"csel", a "veszélyes torz logika" megszállottját.
|
