|
Isaac Bashevis SINGER
EGY NAP BOLDOGSÁG
A nagy amerikai zsidó író novelláskötete élén egy szerzői jegyzet áll.
Ebben Singer arról tesz vallomást, hogy az írónak - szerinte -
mindenkor az volt és lesz a feladata, hogy a múltról szóljon, és
eseményeket adjon elő. Ehhez az ókonzervatívnak (is) tekinthető elvhez
a kötet minden darabjában ragaszkodik is. Nem tesz mást, mint -
nagyobbrészt - saját múltja (illetve felmenői, ismerősei, rokonai
múltjának) eseményeit idézi fel, ezeket a történeteket beszéli el,
látszólag teljes közvetlenséggel, minden művészieskedés, poétikai
fioritúra nélkül. Hogyan és miért megy fel egy fiatal lengyel zsidó
lány a költő-tábornok lakására, hogyan erőszakolják meg, hogyan akar
öngyilkosságba menekülni? Mi történik azzal az amerikai zsidó
kommunistával, aki visszatér az általa állandóan dicsért sztálini
Szovjetunióba? Hogyan beszélnek és vélekednek családról, házasságról
és válásról a lengyel zsidó asszonyok és hogyan fest mindez a
valóságban? Hogyan alakulhat az a nagy szerelem, amelynek "hősei"
megjárják fél Európát, és még Amerikába is eljutnak - persze szinte
sohasem együtt, de egymásért élve, aggódva? (Egy nap boldogság; A jó
tanács; A hasonmás; Akik megmaradtak stb.) A kötet anyagát maga az író
válogatta (összes novellái egy részköteteként), ehhez mérten a mű -
persze lazán - tematikus jellegű, elrendezésű. A lengyel és az
amerikai zsidó diaszpóra asszonyainak és leányainak, nőinek és
matrónáinak sorsa körül forog csaknem minden elbeszélés, a világot -
ezúttal - az ő szemükkel láttatja, az ő sorsukon keresztül értelmezi
az író, akinek nem szökős, sőt nagyon is tágas, minden emberi érzést
és vágyat megnyilvánítani képes ez a keret, ez a tartalmi-tematikai
önkorlátozás. Nagyszerű novellák a kötet írásai.
|
