SINKOVITS Imre

"VIGASZ-LÁMPÁCSKÁK"

Válogatott írások, 1981-2000.
A Balatoni Monika szerkesztette kötetet forgatva az olvasó rácsodálkozik arra a tényre, hogy Sinkovits Imrének egy kötetre való írása jelent meg az elmúlt húsz évben különböző folyóiratokban, hetilapokban (Tiszatáj; Film, színház, muzsika; Magyar Ifjúság). A tematikus rendben sorakozó írások a jól ismert Sinkovits Imrét új oldaláról reprezentálják: aki A sosem felejthetők című bevezető írásában mesél származásáról, a felejthetetlen szülőkről, nagyszülőkről. Az ősök, az idősebbek, a régmúlt iránti tisztelet és szeretet hatja át írásait, búcsúbeszédeit, nekrológjait, versét. Olyan mindenki számára példaadó emberi tulajdonságok jellemezték, mint a hűség és a szeretet. De ezeket az elveket nem látványosan hangsúlyozta, hanem cselekedeteiben, szerepeiben juttatta kifejezésre. Hűséges volt a családjához, a színházához, egykori iskolájához (Az óbudai Árpád Gimnázium), barátaihoz. A kollégái is szerették, mint ahogyan ő is szerette őket, mert számos beszéd olvasható a kötetben, amelyeket az örökre eltávozott színész társai ravatalánál mondott (Mészáros Ági ravatalánál; Isten veled Gyuri!). Ablonczy László Utószavában Szeretet-lámpácskáknak hívja a művész mindenkire odafigyelő személyiségét. Külön "fejezetbe gyűjtötte" a szerkesztő a határon túli magyarságról, illetve az erdélyi vendégszereplésekről szóló cikkeket. Dokumentálja a kötet Sinkovits Sütő Andrással való barátságát, akinek színműveiben mindig feledhetetlen alakítást nyújtott.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez