|
Lewis SMEDES
BOCSÁSS MEG ÉS FELEJTS!
"Tulajdonképpen mit teszünk, amikor megbocsátunk" - teszi fel a
kérdést könyve előszavában a szerző. A megbocsátásnak négy lépcsőfoka
van, ha ezeken túljutunk, megtaláljuk a megbékélést. Az első lépcső a
fájdalomé, amit a bántás vált ki, ezt követi a gyűlölet, amit a
fájdalom szül, s ha nem jutunk el a harmadik fokozatig, a gyógyulásig,
amikor más szemüvegen keresztül kezdjük el nézni a megbántót, akkor a
gyűlölet ismét fájdalmat okoz, végérvényesen megmérgezi a lelket,
emberségünk egy darabját veszítjük el. A szerző úgy vezet rá a
megbocsátás, a másképp látás képességére, hogy igyekszik a fogalmával
kapcsolatos tévhitet is eloszlatni, illetve igényeinket lejjebb
szállítani. Például, hogy a megbocsátás nem azonnal, hanem csak
lassan, az érzelmek kuszaságának erőterében következik be, amiben
nehéz megtalálni a helyes utat, hogy gyakran jár haraggal, hogy nem
lehet mindenre kiterjedő (akkor sikerül legjobban, ha apránként
hajtják végre és mindig konkrét cselekedethez kötik); s hogy a valódi
megbocsátás mindig önként - nem a kötelesség vagy az ösztön szavára -
megy végbe. Megszívlelendő fejezettel zárul a kötet: miért bocsássunk
meg? Bár sok érvet hoz fel szükségszerűségére a szerző, de a
legdöntőbb mégis az, hogy: csak a megbocsátás hozhatja el a gyógyító
holnapokat. Hosszú távon erősebb, mint a gyűlölet. |
