Mihail SOLOHOV

CSENDES DON

Solohov egy család életén keresztül mutatja be a doni kozákság, a katonai rendbe tartozó parasztok sajátos helyzetét; az első világháborút megelőző években indítva a cselekményt, hősei sorsát a háború frontjain, az 1917-es forradalmakon és a polgárháború csatáin át 1922-ig, az új rend végleges megszilárdulásáig követi nyomon. A kozákság szokványos, külsőleges ábrázolása helyett Solohov azokra a felszín alatti ellentmondásokra vetített fényt, amelyek már a békeidőben is kétségessé tették az egységes kozákság illúzióját. Az a paraszti réteg azonban, amelyhez a regény középpontjába helyezett Meljehov család is tartozott, a forradalom idején még őszintén hitt a kozákság rendi összetartozásában, s ez a kártékony tradíció szédíti őket a fehérek karjaiba, okozza a tipikussá emelt család széthullását. A forradalom behatolt az élet minden szférájába, próbára tett mindenkit.

A regény főhőse Grigorij Meljehov, akit az író számos vonzó tulajdonsággal ruházott fel, kezdetben a vörösökhöz csatlakozik, de az újat nem tudja maradéktalanul magáévá tenni, s visszasodródik a fehérekhez. Grigorij azt is érzi, hogy lenézett paraszt a tisztek között; s az urak hatalmán és a bolsevizmuson kívül keres valamiféle más megoldást. A történelem nem ismer harmadik utat, s Grigorij évekig tartó küzdelem után testileg-lelkileg kimerülve roppan össze. A monumentális regényciklus a 20. század "Háború és békéje", a klasszikus orosz realizmus hagyományait követi sok száz szereplőjével, szétágazó cselekményével, ihletett természetfestésével, őszinte igazságával. A bámulatos gazdagságú regény mindvégig lebilincselő: alakjai plasztikusak, részletezése lírára és valóságű megjelenítésre egyaránt lehetőséget teremt.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez