|
SOLYMOSI Bálint
ÁGAK EGY HAMISCIPRUSRÓL Furcsa, de egybecsengő kötetcímeket választ a szerző: verseinek első gyűjteményét a "műnéger", ezt a prózakönyvet meg a "hamisciprus" különös fogalma címzi: a másolat, a pszeudo, az irodalmiság művisége a posztmodernben tüntető módon van jelen. Solymosi könyve szerkezete és jellege szerint egy régi sorozatra emlékeztet, mégpedig Kosztolányi alakrajzi szériájára. Tizenkét személy szólal meg, foglalkozásuk szerinti fejezetekben: színésznő, fényképész, építész, kertész, könyvtáros, rúdugró, gépkezelő, orvos, kereskedő, csavargó, nővér és még valaki, s mondanak egy monológot, gyötrődő vallomást, emlékek, testi érzetek, fájdalmak és kínok szubjektív lenyomatait, gubancait festve, szálazva. Vagyis ama régi könyvre egyáltalán nem emlékeztet Solymosi írásmódja - a tárgyi, szociális valóságról szinte semmit sem tudunk meg, sőt a beszédmód is homogén: mintha többnyire Thomas Bernhard kényszeresen körbe-körbe járó észjárású hőseinek pszeudo- változataival találkoznánk a kötet lapjain. Mint verseinél, itt is tényleges tehetsége mutatkozik meg - elementáris benyomások, lelki-fizikai érzetek különös tájait tudja megvilágítani, ám a gyötrődés, a homály állandósága tompítja a befogadó érzékenységét, s a szerző lábjegyzetes kommentárjai, kiszólásai a "maszk" mögül sem képesek az unalom fenyegetését eloszlatni. Az alakok rejtélyei megoldatlanok maradnak, - de az írói szándék is: a ciprusfa nem valódi, az ágak szándékosan hevenyészetten állnak egy kötet csokrába kötve. |
