|
TÖRÉSVONALAK
Somlyó György legújabb verseskötetében annyiféle költemény, oly
sok versalakzat, verstípus, téma és témavariáció található,
hogy - ismerve a költő hatalmas életművét, annak megannyi
szólamát - az olvasó valamiféle összegzésre is gondolhat. Arra,
hogy ezúttal végtelen versválfajainak mindegyikét fel kívánta
vonultatni a költő, újra bemutatva, mi mindent tud, hányféle
idiómában képes megszólalni. Ám korántsem erről van csupán szó.
Somlyó szinte minden e kötetbeli verse egy új, eddig még ki nem
próbált alakzatot teremt vagy prezentál. Posztmodern módon nem
restell bátran kölcsönözni is, népdalszöveg és angol matrózdal,
Arany János és Browning, Weöres és Rilke (és még sokan mások,
köztük nem utolsósorban Hölderlin) mind-mind módot adnak neki
arra, hogy soraikat átvegye, megforgassa, cifrázza vagy épp
lecsupaszítsa, átértelmezze vagy újraírja, belőlük kiinduljon,
hogy azután egészen másfelé hajlítsa őket, vagy beléjük
futtassa ki a verset; de telik arra is, hogy Derridát vagy
Roubaud-ot emelje versbe (Egy magyar szólás meg egy Browning-
sor; "If" várában; Metaforatorlódás; Hármas; Duális parafrázis;
Két szöveg - egy kottára; A sintrai úton stb.). A rendkívül
változatos kötet egy pillanatra sem áll meg a variációk
felvonultatásánál: végtelen egyszerűségű, "egysejtű" kis dal
áll a beláthatatlanul bonyolult és áttételes nagy vers mellett,
archaikus remeklés az absztrakt kompozíció oldalán; vallomásos-
önéletrajzi darab szuperobjektív szövegvers szomszédságában
stb. Nem összegzés, a régi hangok újrajátszása a kötet, hanem
szinte program egy újabb fél évszázadra: legalább annyira telik
az itteni kezdeményekből. - Kiemelkedően jelentős kötet, minden
verskedvelőnek, - a hozzáértők számára egyenesen "csemegének"
ígérkezik.
|
