|
SŐTÉR István
BÁRÁNYT SZOPTATÓ OROSZLÁN
A regény egyetlen társadalmi réteg, a magasabb középosztály
viselkedéseit, "reflexeit" vizsgálja az utolsó békeévben (1938-ban). A
főszereplők, Rosty jószágigazgató özvegye, az ő lányai, a
megkeseredett Margit és a kétségbeesetten szerelmes nagy
zongoraművésznő, Mercedes, Péter és László, Margit fiai, valamint
Márton gyárkomplexum-vezérigazgató és Jankovits, a nagyvilági vivőr,
végül Andrea, Péter férjes-asszony szeretője, bár más módon, de
mindannyian azt a képletet képviselik és variálják, amely a szerző
intenciói szerint anszien rezsimnek (idejétmúlt állapotnak)
nevezhetünk. Vonzó és embertelen tulajdonságok ötvözetei, egy nagy
kultúra dekadens reprezentánsai, a régi világ nagyon is
differenciáltan, több síkúan ábrázolt vezérképviselői, típusai és
szimbólumai egyszersmind. Az ő életük, szerelmeik, zűrzavaros
érzelmeik, kitörési és beletörődési tevékenységeik, finom
pszichológiával megrajzolt hányódásaik ábrázolása a regény, amely -
ebben a formájában - a magyar regényirodalom egyik kiemelkedő remeke,
egyúttal - a szó eredeti értelmében vett - az erotikus irodalom
kiemelkedő képviselője is.
|
