SŐTÉR István

BÁRÁNYT SZOPTATÓ OROSZLÁN

A regény egyetlen társadalmi réteg, a magasabb középosztály viselkedéseit, "reflexeit" vizsgálja az utolsó békeévben (1938-ban). A főszereplők, Rosty jószágigazgató özvegye, az ő lányai, a megkeseredett Margit és a kétségbeesetten szerelmes nagy zongoraművésznő, Mercedes, Péter és László, Margit fiai, valamint Márton gyárkomplexum-vezérigazgató és Jankovits, a nagyvilági vivőr, végül Andrea, Péter férjes-asszony szeretője, bár más módon, de mindannyian azt a képletet képviselik és variálják, amely a szerző intenciói szerint anszien rezsimnek (idejétmúlt állapotnak) nevezhetünk. Vonzó és embertelen tulajdonságok ötvözetei, egy nagy kultúra dekadens reprezentánsai, a régi világ nagyon is differenciáltan, több síkúan ábrázolt vezérképviselői, típusai és szimbólumai egyszersmind. Az ő életük, szerelmeik, zűrzavaros érzelmeik, kitörési és beletörődési tevékenységeik, finom pszichológiával megrajzolt hányódásaik ábrázolása a regény, amely - ebben a formájában - a magyar regényirodalom egyik kiemelkedő remeke, egyúttal - a szó eredeti értelmében vett - az erotikus irodalom kiemelkedő képviselője is.

A trilógia kötetei: Az elveszett bárány, Budai oroszlán és a Bárányt szoptató oroszlán.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez