|
SŐTÉR István
BŰNBEESÉS
A 70-es években írt két nagy regény
Az elveszett bárány;
Budai oroszlán
ugyanazon a terepen, jórészt a Bűnbeesés szereplőivel
ismerős, így szinte önként adódott, hogy Sőtér trilógiává alakítsa e
három regényt. Ehhez képest az átdolgozott Bűnbeesésben rendre
megjelennek a későbbi művek szereplői, Ettre Ferenc, Klára, aki itt
még csak menyasszony, Dávid, a nagy professzor stb. De
regénypoétikailag is történtek változások: az írónak sikerült
"kikevernie" azt a stílust, elbeszélésmódot, regényformát, amely
egyszerre épít a 61-es realista változat társadalmi hátterére, ma
ismét korszerűnek tetsző hangulatrajzaira, mitikus képeire,
szimbólumaira. A regény egyetlen társadalmi réteg, a magasabb
középosztály viselkedéseit, "reflexeit" vizsgálja 1938-ban, az utolsó
békeévben. A főszereplők, Rosty jószágigazgató özvegye, az ő lányai,
a megkeseredett Margit és a kétségbeesetten szerelmes nagy
zongoraművésznő, Mercedes, Péter és László, Margit fiai, valamint
Marton gyárkomplexum-vezérigazgató és Jankovits, a nagyvilági vivőr,
végül Andrea, Péter férjes-asszony szeretője, bár más-más módon, de
mindannyian azt a képletet képviselik és variálják, amely a szerző
intenciói szerint magyar ancien régime-nek nevezhetünk. Vonzó és
embertelen tulajdonságok ötvözetei, egy nagy kultúra dekadens
reprezentánsai, a régi világ nagyon is differenciáltan, több síkúan
ábrázolt vezérképviselői, típusai és szimbólumai egyúttal. Az ő
életük, szerelmeik, zűrzavaros érzelmeik, kitörési és beletörődési
törekvéseik, finom pszichológiával megrajzolt hányódásaik ábrázolása
a regény, amely - ebben a formájában - a magyar regényirodalom egyik
kiemelkedő remeke egyúttal - a szó eredeti értelmében vett - az
erotikus irodalom kiemelkedő képviselője is.
|
